Mindenki összeáll egy képpé

Két éve elmaradt, tavaly késve és szerényen indult, az idén azonban újra fesztiváloktól hangos az ország. A szcéna szereplői optimisták és a pandémia előtti időkhöz hasonló forgalomra számítanak, igaz, megemelkedett árakkal. „Aki ijedős, az ne fesztiválszervezéssel foglalkozzon” – fogalmazott egyikük.

A kétezertízes években Magyarország fesztiválországgá vált, nem volt nyári hétvége, amikor ne lett volna valahol zenei rendezvény, a régi szereplők mellett pedig nagyot mentek a kisebb, alternatív fesztiválok is. Mindenki csinál legalább egy kultúrpikniket a kis falujában, ahonnét elszármazott, de inkább négyet-ötöt, mondta évekkel ezelőtt a szektor egyik képviselője, szintén fesztiválgazda. Aztán jött a pandémia, ami majdnem kivégezte a szórakoztatóipart. 2020-ban szinte minden elmaradt, 2021-ben pedig a korlátozások miatt megrövidült nyárban egymáshoz zsúfolódva próbálták bepótolni a szezont a fesztiválozók. Körbekérdeztük a legfontosabb szereplőket, hogy mire számítanak idén, az első járványmentes évben, és kiderült, az elégedetlen hangok helyett csak a megkönnyebbülés maradt. Nem találtunk olyan jelentős fesztivált, amely lehúzta a rolót, noha az állam, ha segítő kezet nem is, kisujjat azért nyújtott. Bár lehetett volna ügyesebben is belékapaszkodni, fejfájást nem ez, hanem az infláció, azon belül is a növekvő energiaárak és munkadíjak okoznak.

 

Nézd a semmit, hogyan halad

Amikor az első hullámmal leállt az ország, a zeneipari szereplők több tízmilliárdos veszteséggel számoltak, rögtön állami kompenzációt remélve. A kormány nem sietett a szektor segítségére, amikor pedig mégis, akkor is vitatható módon és eredménnyel. 2020 nyarán és őszén több mint 5 milliárd forintot költöttek a senki által nem követett Raktárkoncertekre, a következő évben pedig az Őszi Hacacáré nevű utazó koncertsorozatra, amely épp a választási kampánnyal esett egybe. „Segített az állam, ez elvitathatatlan, de csak a zeneipar töredékének” – vélekedik Kádár Tamás, a Sziget Zrt. cégvezetője. 2020 szeptemberében a Magyar Turisztikai Ügy­nökség (MTÜ) 700 millió forint keretösszegű pályázatot írt ki, amelynek az elosztásáról egy több mint harminctagú, széles körű grémium döntött, végül csak mintegy 200 milliót ítéltek oda (38-ból 27 jelentkezőnek). Egy iparági forrás úgy látja, túl szigorúan szabták a feltételeket, de „nincs kit hibáztatni a dologért, ott ült a szakma a bizottságban”. A megmaradt összeget a Music Hungary Szövetség és a Fesztiválszövetség egyedi támogatásokra kérte volna, de nem kapta meg. A Bánkitó például 2020-ban nem nyert pénzt az MTÜ-től, s mivel fesztiváljuk egy részét civil szervezetek programjai teszik ki, akkor politikainak vélték a döntést. Végül tavaly az Emmitől, az idén a Petőfi Ügynökségtől és a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) kaptak egyszeri támogatásokat. „A Bánkitó mögött álló nonprofit kft. egy lábon áll, egyetlen tevékenysége a Bánkitó Fesztivál megszervezése, és mindig is társadalmi, nem pedig üzleti vállalkozásként tekintettünk magunkra. Egy ennyire összetett, sokszínű kulturális rendezvényt nem lehet vissza nem térítendő támogatások vagy számottevő tőke nélkül, kizárólag piaci bevételekből finanszírozni” – mondja Oláh Kata ügyvezető. A 2009-ben alapított fesztiválnak tíz év után már több mint napi 4500 látogatója volt, rövid idő alatt nőttek fel a nagyok közé.

A Raktárkoncertek után többen a NER térfoglalását vizionálták (a Telex.hu 2020 októberében arról írt, hogy a Rogán-körhöz tartozó Antenna Hungária még Demeter Szilárdnak is keresztbe tett a túlárazott, paywall mögé rejtett közvetítésekkel), úgy tűnik, az MTÜ-nek nem volt türelme a fesztiválokkal törődni a belföldi turizmus mellett. Egyetlen jelentős fesztivál sem szűnt meg az idei évre, és azok kivétel nélkül a hűséges közönségüknek mondanak hálát ezért.