NAPOZÓ – Interjú

„Mint minden valamirevaló rockzenekar”

Lázár Domokos és Lázár Ágoston zenész

Zene

Elsősorban az Esti Kornélból ismerhetjük őket, s az idei fesztiválszezon állandó szereplői lesznek, megfordulnak szinte az összes fontos rendezvényen. Mezőtúrról, zenekari demokráciáról, a hazai alterszíntérről és a civil életről is faggattuk őket.

Magyar Narancs: Hogyan kezdtetek el érdeklődni a zene iránt?

Lázár Ágoston: Eléggé izmos mennyiségben kaptuk otthon a zenét. Anyukánk énektanár, felőle a népzenei és klasszikus vonal érkezett, apukánk meg az alternatív zene nagy rajongója volt már a nyolcvanas évek óta, úgyhogy az ő részéről az Európa Kiadó, a Sziámi az, ami megragadt először a fejemben. Előttem van, hogy ülünk az autóban, megyünk az oviba és hallgatjuk, hogy „ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra”. Egyébként még nagy hatással volt ránk az is, hogy volt egy szuper zenei társaság Mezőtúron. Pár évvel felettünk járt suliba G. Szabó Hunor, az immáron megszűnt Qualitons frontembere. Ő az anyukánk tanítványa volt. Anyu fiatal, jó fej tanárnő volt, aki meghívta magához a jó fej diákokat bandázni. Hunorék a Beatles-vonalat hozták be, és az nekem nagyon erős élmény volt – ott jöttem rá, hogy dobolni akarok. Hunor is dobos, és nekem ő nagy példakép volt.

Lázár Domokos: Nagyon korán elkezdtünk klasszikus gitárra járni. Gyakorlatilag általános iskola elsőtől gitárra jártunk a helyi zeneiskolába. Bányai Laci bácsi, aki sajnos már nem él, volt mindkettőnk gitártanára. Ez sokáig tartott, legalább tíz évig jártunk hozzá. Volt egy gitárzenekar, klasszikus kamarazenekar, ezzel tudtuk a szolfézst kiváltani, amit mindketten eléggé utáltunk, és ez is adott egy élményt, hogy másokkal egy időben egyszerre zenélhetünk. Emellett ének-zene tagozatra jártunk, és elég sokat énekeltünk kórusban. Ott jól lehetett modellezni azt, hogyan lehet együttműködni sok emberrel úgy, hogy tudd a helyed a zenekari szerkezetben.

MN: Az Esti Kornél volt mindkettőtök legelső zenekara?

Lázár Domokos: Aha. Illetve előtte ilyen-olyan kisebb haverzenekaros dolgok voltak, de az Esti Kornéllal kezdtünk el elsőként koncepciózusan próbálni, rendes zenekarként működni.

Lázár Ágoston: Én 15 évesen kerültem az Esti Kornélba. Ez az alakulás után egy évvel volt, amikorra már több dobost elfogyasztott a zenekar, és akkor tette fel a nagy kérdést Dodi, hogy gitár helyett nem váltanék-e át dobra. Akkor ez eléggé vonzó volt, hiszen a környéken meg a gimiben az Esti Kornél már egy ismert zenekar volt, menőnek számított.

MN: Ti is feldolgozásokkal kezdtetek, vagy már rögtön saját cuccokkal kísérleteztetek?

Lázár Domokos: Nyilván egy rövid ideig a feldolgozások voltak túlnyomó többségben, de már a legelső koncerten játszottunk talán kettő új dalt, vagy lehet, hogy négy is volt, már nem emlékszem. Ahhoz, hogy koncertezni tudjunk az első egy-két évben, azért kellettek feldolgozások. Red Hot Chili Peppers volt egy pár, Nirvana meg Nine Black Alps. Egy akkoriban induló zenekarhoz képest viszonylag gyorsan lett annyi saját számunk, hogy néhány évvel később már tényleg csak saját dalokat játszottunk. Az persze tény, hogy sokat tanultunk a feldolgozásokból. Klasszikus módon indultunk, garázsban próbáltunk évekig, mint minden valamirevaló rockzenekar.

MN: Ha Magyarországon alternatív rockzenekart alapítasz, el tudod kerülni, hogy ne hasonlítsanak a Kispálhoz?

Lázár Domokos: Szerintem igen. Amúgy Lovasi Andráshoz nagyon sok szálon kötődtünk, főleg a kezdetekben. Ő adta ki az első lemezünket, és mi voltunk a Kispál előzenekara az utolsó turnéjukon meg a búcsúkoncertjükön. Szerintem azért is karolt fel minket akkor András, mert nyilván ő is azt érezte, hogy mi nem egy tipikus Kispál-klón zenekar vagyunk. De hát ebbe az alternatív, kispálos zenébe itthon mindenkit besorolnak, aki nem döngölős hard rock zenét játszik. Ránk amúgy a Nirvana meg a Radiohead mellett a 2000-es évekbeli gitárzenekarok gyakorolták a legnagyobb hatást: többek közt a Foals, a Franz Ferdinand, az Arctic Monkeys.

 
Lázár Ágoston és Lázár Domokos
Fotó: Palágyi Barbara

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.