NAPOZÓ melléklet - Interjú

„Nekem röpködnöm kell”

Jonathan Cohen karmester, zenész

Zene

A régizene elkötelezettje; hívó szava a harmónia, a zenében és a zenélésben egyaránt. Júliusban a Fesztivál Akadémia egyik koncertjén játszik, de korábban saját együttesével, az Arcangelóval többször járt már Magyarországon. A vezénylést vagy inkább a zenészek vezetését William Christie együttesénél, a Les Arts Florissants-nál töltött évei alatt tanulta.

Magyar Narancs: Sok lemezt készítettél, leginkább barokk zenét, Mozarton túl alig. A kortárs nem vonz vagy nincs időd rá? Csak Philip Glasst látok az egyik lemezeden, barokk darabok között…

Jonathan Cohen: Leginkább a barokkban érzem otthon magam, a harmónia világában élek. A kortárs zenében nem hallok harmóniát, és ez összezavar. Egy kortárs, nem harmonikus zene megértése és megtanulása nagyon sok időbe telik, míg ha a kezembe veszek egy Bach- vagy Händel-darabot, azonnal megértem, úgy olvasom, mint egy könyvet.

MN: És a régizenében mi vonz?

JC: Ehhez szoktam hozzá, már nagyon korán. Orgonáltam templomban, énekeltem kórusban. Érdekel a történelem, szeretem a régi épületeket is. Persze vannak nagyon érdekes kortárs épületek, de amikor egy régi városban vagyok, a szememet mindenképpen a régi korok művészete vonja magára, a modern művészet sokkal kevésbé. Nyitott vagyok arra is, de azt hiszem, a legszebb művészetet mégiscsak a régi időkben hozták létre. De azért szeretem a romantikus zenét is, Csajkovszkijt, Richard Strausst, Schumannt meg különösen.

MN: Amikor egy darab előadását készíted elő, tanulmányozod a kor művészetét és történelmét is?

JC: Egy kicsit igen, de nem vagyok tudós. Mindig jó, ha az ember ismeri a kontextust, amelyben egy mű megszületett, tudja, mi volt a komponista sajátos esztétikája, milyen volt a zenei környezet, amelyből meríthetett, mik hatottak rá.

MN: Ha van komponista, akinek a zenéje homlokegyenest ellentétes a régizenével, az Wagner. Hogy viszonyulsz hozzá?

JC: Kétségtelen, hogy az is briliáns zene, Wagner nyilvánvalóan zseni. Előadóként nem szeretek hozzányúlni, de ez persze nagyon személyes dolog. A barokkban az élénkséget, táncosságot szeretem, erre fizikailag is szükségem van, nekem ugrándoznom, röpködnöm kell, és ez egy száz-plusz-fős zenekarral és ezzel a zenével lehetetlen. Az egyetemi éveim alatt csellóztam Wagner-művekben, de ez a folyamatos, soha meg nem álló zene nekem idegen. Olyan, mint egy maraton, ráadásul huszonöt, jó hangos fúvós hangszer mellett kell állandóan fortissimo játszanod, az sem nagy élvezet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.