NAPOZÓ melléklet - Interjú

„Nekem röpködnöm kell”

Jonathan Cohen karmester, zenész

Zene

A régizene elkötelezettje; hívó szava a harmónia, a zenében és a zenélésben egyaránt. Júliusban a Fesztivál Akadémia egyik koncertjén játszik, de korábban saját együttesével, az Arcangelóval többször járt már Magyarországon. A vezénylést vagy inkább a zenészek vezetését William Christie együttesénél, a Les Arts Florissants-nál töltött évei alatt tanulta.

Magyar Narancs: Sok lemezt készítettél, leginkább barokk zenét, Mozarton túl alig. A kortárs nem vonz vagy nincs időd rá? Csak Philip Glasst látok az egyik lemezeden, barokk darabok között…

Jonathan Cohen: Leginkább a barokkban érzem otthon magam, a harmónia világában élek. A kortárs zenében nem hallok harmóniát, és ez összezavar. Egy kortárs, nem harmonikus zene megértése és megtanulása nagyon sok időbe telik, míg ha a kezembe veszek egy Bach- vagy Händel-darabot, azonnal megértem, úgy olvasom, mint egy könyvet.

MN: És a régizenében mi vonz?

JC: Ehhez szoktam hozzá, már nagyon korán. Orgonáltam templomban, énekeltem kórusban. Érdekel a történelem, szeretem a régi épületeket is. Persze vannak nagyon érdekes kortárs épületek, de amikor egy régi városban vagyok, a szememet mindenképpen a régi korok művészete vonja magára, a modern művészet sokkal kevésbé. Nyitott vagyok arra is, de azt hiszem, a legszebb művészetet mégiscsak a régi időkben hozták létre. De azért szeretem a romantikus zenét is, Csajkovszkijt, Richard Strausst, Schumannt meg különösen.

MN: Amikor egy darab előadását készíted elő, tanulmányozod a kor művészetét és történelmét is?

JC: Egy kicsit igen, de nem vagyok tudós. Mindig jó, ha az ember ismeri a kontextust, amelyben egy mű megszületett, tudja, mi volt a komponista sajátos esztétikája, milyen volt a zenei környezet, amelyből meríthetett, mik hatottak rá.

MN: Ha van komponista, akinek a zenéje homlokegyenest ellentétes a régizenével, az Wagner. Hogy viszonyulsz hozzá?

JC: Kétségtelen, hogy az is briliáns zene, Wagner nyilvánvalóan zseni. Előadóként nem szeretek hozzányúlni, de ez persze nagyon személyes dolog. A barokkban az élénkséget, táncosságot szeretem, erre fizikailag is szükségem van, nekem ugrándoznom, röpködnöm kell, és ez egy száz-plusz-fős zenekarral és ezzel a zenével lehetetlen. Az egyetemi éveim alatt csellóztam Wagner-művekben, de ez a folyamatos, soha meg nem álló zene nekem idegen. Olyan, mint egy maraton, ráadásul huszonöt, jó hangos fúvós hangszer mellett kell állandóan fortissimo játszanod, az sem nagy élvezet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?