„Mégis, Stravinsky századunk egyetlen zeneszerzője, akit minden kételyt félretéve nagynak neveznék. Talán nem tudott mindent és talán nem egyformán jó mindaz, amit írt, de a legjobb művei gyönyörködtetnek. […] Amikor Stravinsky hazalátogatott (1962-ben), idegenként jött. Különös volt arra gondolni, hogy egymás mellett születtünk, én Péterváron, s ő nem messze onnan. Stravinsky meghívása a magas politika döntése volt. A legfelsőbb vezetés elhatározta, hogy megteszi első számú nemzeti zeneszerzőnek. De ez az első szám nem jött be. Stravinsky nem felejtette el, hogy az amerikai imperializmus lakájának, a katolikus egyház talpnyalójának nevezték – és most ugyanazok az emberek, akik megrágalmazták, tárt karokkal üdvözlik. Az egyik képmutatónak Stravinsky a keze helyett a sétapálcáját nyújtotta. Kénytelen volt elfogadni, s ezzel bizonyította, hogy valójában ő a lakáj. A másik állandóan ott nyüzsgött, de nem mert közeledni hozzá. Tudta, hogy vétkes, így egész idő alatt kinn maradt a folyosón, éppúgy, mint egy lakáj. Stravinsky – feltételezem – annyira undorodott mindettől, hogy a tervezettnél korábban távozott. És jól tette. Nem követte el azt a hibát, amit Prokofjev, aki úgy végezte, mint csirke a levesben.” Sosztakovics apokrif Testamentumában állnak ezek a sorok Igor Stravinskyról, akinek nyugatias-nemzetközi és orosz műveiből Fischer Iván állított össze reprezentatív programot a Budapesti Fesztiválzenekar esedékes három bérleti koncertjére (Nemzeti Hangversenyterem, február 17., fél négy; 18. és 19., háromnegyed nyolc).
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ugyancsak homogén műsorú, zeneszerzői portrékoncertre készül a napokban: Hamar Zsolték három Liszt-kompozíciót fognak egymás mellé rendezni (Nemzeti Hangversenyterem, február 22., fél nyolc). Az első részt kitöltő két slágerszám, a Les Préludes meg az olasz Mariangela Vacatello (képünkön) szólójával ígérkező Esz-dúr zongoraverseny nyomában egy igazi különlegesség következik majd. A négy elem – ez a mű címe, amely egy Liszt-kortárs francia költő, bizonyos Joseph Autran négy versére készült, s amely a zongorás változatból Gémesi Géza rekonstrukciója nyomán most zenekari kíséretes férfikari szerzeménnyé alakul át.
„A fűnyírógép (odakint) / Villanyborotvám (odabent)” – vasárnap este ez a Tandori Dezső-vers, a Kant-emlékzaj is felhangzik majd a Zeneakadémián, ahol a nyitószám Kurtág György 1975-ös dalciklusa, az Eszká-emlékzaj lesz (február 17., fél nyolc). A koncert teljes első részét a 93. születésnapjához közelítő magyar mester művei alkotják, míg a szünet után két Ligeti-kompozícióval készülnek Keller András, Rácz Zoltán és szövetkezett muzsikustársaik.
A MÁV Szimfonikus Zenekar élére Charles Dutoit személyében csütörtökön egy nagy – és egyszersmind több nő által szexuális zaklatással megvádolt – karmester érkezik (Nemzeti Hangversenyterem, február 21., fél nyolc). Ezen a koncerten A kékszakállú herceg vára is a műsoron szerepel majd, míg az Erkel Színház jövő heti operabemutatója (február 22., hat óra) Ponchielli Giocondája lesz – a férfierőszaknak kiszolgáltatott nők itt is, ott is a művek centrumában. S végezetül kezdődik az idei Cziffra Fesztivál, ám erről többet majd legközelebb.
