Interjú

„Mint egy befagyott tó”

Hegedűs János basszusgitáros

Zene

A Másfél korábbi tagja 14 évig élt Franciaországban, majd onnan hazatérve, még a járvány előtt alapította meg új zenekarát. A düBel egy éve lépett fel először, az idén jelenik meg első lemezük. Zenéjüket „elektroűrdiszkópunknak” nevezik.

Magyar Narancs: 1980-ban Szűcs Juditnak volt egy Űrdiszkó című száma, két évvel később erre reflektálva énekelte az ETA nevű punkzenekar, hogy „űrdiszkóban radarpénisz lődörög”.

Hegedűs János: Emlékszem rá, de a műfaji meghatározás nem innen indult ki, ezek már menet közben jutottak az eszembe. Valahol az is passzol ehhez, hogy van egy számunk, a Helybenfutás, amelyet Esztergályos Cecília 1985-ös fitneszlemeze ihletett.

MN: Annak idején hatottak rád az efféle zenék?

HJ: Elsősorban azért, mert olyan korszakban éltünk, amikor a beszűkült lehetőségek miatt mindenki ugyanazt tudta hallgatni. Ezért sokkal homogénebb volt a zenei kultúra, ami ellen persze mi lázadoztunk. Ma már úgy gondolom, hogy amiket akkor lenéztünk, mert borzalmas gagyinak tűntek, gyakran remekül hangszerelt, profi produkciók. Lehet béna és giccses, de különösen a mai populáris zenével összehasonlítva kifejezetten izgalmasnak tűnik. Nem véletlen, hogy a düBellel többször is idézzük ezeket a dolgokat, sőt vannak kimondottan olyan elemei a zenénknek, amelyek erre erősítenek rá.

MN: Azt olvastam, hogy a düBel még a járvány előtt kezdett próbálni.

HJ: Hat éve költöztem vissza Franciaországból, ahol 14 évig éltem. Ott is volt zenekarom, a Myster Möbius, amely a korábbi együttesemhez, a Másfélhez hasonlóan csak instrumentális zenét játszott. Miután hazajöttem, úgy voltam vele, hogy nem szeretnék csak instrumentális zenét játszani. Inkább olyat, amelyben van szöveg és van ének is, pontosabban, szerettem volna kipróbálni azt, hogy milyen lehet ebben a formában a zenélés. Készítettem pár alapot, majd miután megismerkedtem olyan zenészekkel, mint Joó Imre szintetizátoros és Hőnich Henrik dobos, illetve Hegedűs Rozi, aki az NDK együttesben énekelt, lassan megalakult a düBel.

MN: Okkal gondolhatjuk, hogy egy nulláról induló zenekarnál kifejezett előny a Covid okozta izoláció?

HJ: Nem. Egy ideig valóban jót tett az alkotómunkának, hogy beszorultunk a próbaterembe, de hamar megkattantunk tőle. Nyomasztóan hatott a koncertlehetőségek hiánya, de leginkább az, hogy csak azt tudhattuk, hogy „majd egyszer, valamikor” megszűnik ez az egész.

 
Fotó: Palágyi Barbara

MN: Sok induló zenekar épp a bezártság miatt vált ismertté. Nem volt szükségük lemezre, a neten egy-egy dal is elég volt a sikerhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.