Magyar Narancs: 1980-ban Szűcs Juditnak volt egy Űrdiszkó című száma, két évvel később erre reflektálva énekelte az ETA nevű punkzenekar, hogy „űrdiszkóban radarpénisz lődörög”.
Hegedűs János: Emlékszem rá, de a műfaji meghatározás nem innen indult ki, ezek már menet közben jutottak az eszembe. Valahol az is passzol ehhez, hogy van egy számunk, a Helybenfutás, amelyet Esztergályos Cecília 1985-ös fitneszlemeze ihletett.
MN: Annak idején hatottak rád az efféle zenék?
HJ: Elsősorban azért, mert olyan korszakban éltünk, amikor a beszűkült lehetőségek miatt mindenki ugyanazt tudta hallgatni. Ezért sokkal homogénebb volt a zenei kultúra, ami ellen persze mi lázadoztunk. Ma már úgy gondolom, hogy amiket akkor lenéztünk, mert borzalmas gagyinak tűntek, gyakran remekül hangszerelt, profi produkciók. Lehet béna és giccses, de különösen a mai populáris zenével összehasonlítva kifejezetten izgalmasnak tűnik. Nem véletlen, hogy a düBellel többször is idézzük ezeket a dolgokat, sőt vannak kimondottan olyan elemei a zenénknek, amelyek erre erősítenek rá.
MN: Azt olvastam, hogy a düBel még a járvány előtt kezdett próbálni.
HJ: Hat éve költöztem vissza Franciaországból, ahol 14 évig éltem. Ott is volt zenekarom, a Myster Möbius, amely a korábbi együttesemhez, a Másfélhez hasonlóan csak instrumentális zenét játszott. Miután hazajöttem, úgy voltam vele, hogy nem szeretnék csak instrumentális zenét játszani. Inkább olyat, amelyben van szöveg és van ének is, pontosabban, szerettem volna kipróbálni azt, hogy milyen lehet ebben a formában a zenélés. Készítettem pár alapot, majd miután megismerkedtem olyan zenészekkel, mint Joó Imre szintetizátoros és Hőnich Henrik dobos, illetve Hegedűs Rozi, aki az NDK együttesben énekelt, lassan megalakult a düBel.
MN: Okkal gondolhatjuk, hogy egy nulláról induló zenekarnál kifejezett előny a Covid okozta izoláció?
HJ: Nem. Egy ideig valóban jót tett az alkotómunkának, hogy beszorultunk a próbaterembe, de hamar megkattantunk tőle. Nyomasztóan hatott a koncertlehetőségek hiánya, de leginkább az, hogy csak azt tudhattuk, hogy „majd egyszer, valamikor” megszűnik ez az egész.
MN: Sok induló zenekar épp a bezártság miatt vált ismertté. Nem volt szükségük lemezre, a neten egy-egy dal is elég volt a sikerhez.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
