„Mintha ismét 14 lennék” - Rufus Wainwright

Zene

December 21-én ad koncertet a Müpában a kanadai előadóművész-zeneszerző. Leonard Cohen humoráról, George Michael fontosságáról és A varázshegyről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Van egy remek karácsonyi dala, a Spotlight on Christmas, minden benne van, amitől csak rosszkedvre derülhet az ember – gyarlóság, szenvedés, boldogtalanság. Ismer hasonló, szörnyűséges karácsonyi dalokat?

Rufus Wainwright: Christina Rossetti verse még az 1870-es években született, az a címe, hogy In the Bleak Midwinter, olykor én is el szoktam énekelni. Ebből mindenki megtudhatja, milyen hideg, rideg is tud lenni a világ karácsonykor. Ez az egyik gyöngyszeme a kategóriának. Jó kis sötét dal, szeretem. Fiatalon sok karácsonyi koncerten léptem fel a családommal, egy kicsit meg is orroltam az anyámra, hogy ragaszkodott a fellépésekhez. Bénának, csöpögősnek tűnt az egész, de az idő múlásával rájöttem, hogy micsoda kincsesbánya ez a műfaj, legyen szó komor vagy vidám, vallásos vagy világi dalokról.

MN: A mi generációnk szerencséjére vagy balszerencséjére a Wham! Last Christmas című karácsonyi dalán nőtt fel.

RW: Fantasztikus dalnak tartom, még soha nem énekeltem, bár most, hogy szóba hozta... Nem rossz ötlet.

MN: George Michael viszont nagyon is énekelte az ön egyik dalát, a Going to a Townt.

RW: Negyvennégy éves vagyok, és az én generációmnak George Michael volt az egyik legnagyobb sztárja. A coming outja, a divat­ikonsága mind fontos szerepet játszottak az éle­temben. Gondolhatja, mit éreztem, amikor kiderült, hogy énekelni fogja a dalomat. Mintha ismét 14 lennék – ezt éreztem. Túlságosan korán vesztettük el.

MN: Nagy rajongója Judy Garlandnak is. Olyannyira, hogy az énekes-színésznő egyik híres koncertjét a Carnegie Hall színpadán tulajdonképpen élőben remake-elte. Nem tervezi ugyanezt egy Leonard Cohen-koncerttel is?

false

 

Fotó: Matthew Welch

RW: Nem hinném, hogy egy teljes koncertnyi Leonard Cohen-dalt előadnék, de sok számát éneklem, különösen azóta, hogy elment. Tavaly ilyenkor már nem volt velünk. Mi, a családdal még mindig nem dolgoztuk fel a hiányát (Wainwright lányának Leonard Cohen lánya, Lorca Cohen az édesanyja, a kislányt Wainwright a férjével és a gyermek anyjával együtt neveli – K. G.). De nemcsak mi nem, hanem az egész ország, Kanada sem. De én most mindenekelőtt a saját zenémre koncentrálok. Ha azt akarom, hogy új Rufus-szerzemények szülessenek, és nemcsak dalok, hanem operák és musicalek is, akkor jól kell gazdálkodnom azzal a kevés idővel, ami mindannyiunknak hátravan.

MN: Egy cikkben emlékezett meg Cohenról. A Guardianben megjelent írás középpontjában a nagy művész humora állt.

RW: Ez volt az egyik nagy titka Leonardnak; egy könnyed, sármos, ugyanakkor nagy tudású embert ismertem meg benne, akinek még a legborúsabb dalaiban is ott a humor. Sosem élt vissza a tekintélyével, és nagyon tudott viccet mesélni.

MN: Tavaly óta tudjuk, mert a New York Timesban is megjelent, hogy melyik az a 10 könyv, amit magával vinne egy lakatlan szigetre. Ritka az olyan lista, amin A varázshegy és Carrie Fisher Vágyivászat című memoárja egyszerre szerepel.

RW: A varázshegyet az életem egyik nagyon zaklatott időszakában olvastam, amikor az anyám beteg volt. Teljesen beszippantott, szinte elvesztem benne. Azt hiszem, amikor a cikk készült, Carrie még élt. Közeli barátom volt. Valahogy mindig azt érezted vele kapcsolatban, hogy nem sokáig lesz velünk. Két végén égette a gyertyát, elkötelezett híve volt a rock’n’roll éleformának. Ebben nem ismert tréfát. Most, hogy már nincs velünk, a könyvének még fontosabb helye van az életemben. Lenyűgöző nő volt, kevesen értek a nyomába.

MN: Tolsztojnak jó oka lehetne a felháborodásra, amiért az Anna Karenináról ugyanebben a cikkben azt írta, hogy a Bovaryné után csak a második legtökéletesebb regény. „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Egyetért a híres tolsztoji nyitómondattal?

RW: Ó, nagyon is. Olyan családból jövök, hogy kénytelen vagyok még az átlagnál is jobban egyetérteni e csodás mondattal. A családi életünk nagy részét a nyilvánosság előtt töltöttük.

MN: Van olyan dal, amiben ráismer a saját családi boldogságára vagy boldogtalanságára?

RW: Legyen az Anything Goes Cole Portertől.

MN: Nincs olyan nap, hogy ne derülne fény újabb és újabb szexuális zaklatásokra az amerikai show-bizniszben. Hogy éli meg ezt a folyamatot?

RW: Fontos erről beszélni. Fiatal koromban engem is zaklattak, molesztáltak, és én beszéltem is róla. De most a legfontosabb a nőkkel szembeni bánásmód. Fontos, hogy az az attitűd, amit például Donald Trump képvisel, ne maradjon ellenállás nélkül. Legyen az ellenhatás forradalmi és legalább ugyanannyira erős. Hiszek benne, hogy a jövő a nőké. Csak megtapsolni tudom azt a világrendet, amiben a nőket komolyan veszik és tisztelik. Lánygyermekes apaként különösen sokat jelent ez a számomra.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.