A frissen megjelent Tessellation ehhez képest saját bevallásuk szerint is sokkal egységesebb hangzást mutat: épkézláb, nyugodtan mondhatjuk: fülbemászó szerzeményekből álló elektropop-dalcsokor született, amit szinte automatikusan újrahallgathatunk. Az elektronikus alapok jól kitaláltak, s miközben egyáltalán nem tolakodóak, markánsan megszabják az egyes dalok képét - sokat merítve a kilencvenes évek hol lassabb, hol uptempo elektronikus tánczenéiből (az sem baj, ha beugrik a Bedtime Stories környéki Madonna vagy éppen a Saint Etienne). A produkció azonban leginkább Horányi Júlia hol soulos, hol folkos tónusú vokáljára épül - és ez az énekhang van annyira gazdag, hogy elbírja a különböző kihívásokat rejtő, széles dinamikai tartományokat bekalandozó dalok terhét. A szerelmes témájú, máskor filozofikusabb szövegek túlnyomórészt angolul szólalnak meg, és ez itt egyáltalán nem okoz gondot - érezhetően olyan produkció született, amit érdemes megmérni nemzetközi szinten. Ráadásul kivételképpen kipróbálták a magyar nyelvet is: az Aranyszárnyú alapvetően sikerült darab, ahol egy érezhetően népzenei ihletettségű dallam és szöveg simul bele a barátságos basszustémába - lehet, hogy nem folytatják ezt a vonalat, de azért jó játék volt (a rádiók magyar zenei/szövegi kvótáját nézve meg talán gyümölcsöző is).
Tobis & Klang, 2014
