Lemez

Moiré: Shelter

  • Velkei Zoltán
  • 2014. október 11.

Zene

2013 egyik legfelkavaróbb alakja Moiré volt a techno nemzetközi fősodrában. Zenéi úgy voltak rendkívül szétcsúszottak és absztraktak, hogy közben mégis elértek egy szélesebb közönséghez – kivétel nélkül mindegyik EP-jét pozitívan fogadták. A fiatal brit szerző bemutatkozó albuma Actress kiadójánál jelent meg a napokban, és jobb otthont keresve sem találhatott volna: a Shelter kilenc vadonat­új felvétele méltó folytatása annak a nyersen megszólaló, hallucinogén tánczenének, amit Actress nevéhez szokás kötni.

A Shelter hitelesen ábrázolja a modern technót a fiatal brit generáció értelmezésében. A négynegyedek alatt olykor elcsúszó dobok, a bizonytalanság érzését keltő effektek mind azt sugallják, hogy ez igazából nem is tánczene, hiába a sok cin és a középtempós ritmusok. Van a számokban valami megfoghatatlanul távoli és idegen, ami inkább koncentrációt igényel, mint mozgást. Ez a mozdulatlan állapot és a 4/4-ekből keletkező dinamizmus furcsa kettősséget eredményez, de ez nem feszültség – pontosabban képzelhetjük el az érzést, ha felfedezésként tekintünk rá. Az album méltatása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a szerkezetét. Mint egy klasszikus indie-lemez: nem éri el a negyvenöt percet, a számok többsége pedig a 4-5 perces dimenzióban mozog. Moiré tehetsége ebben is rejlik: tudja, hogyan kell előadnia magát ahhoz, hogy ne csak azok figyeljenek fel rá, akik egyébként is hétről hétre követik az elektronikus tánczene újdonságait. Könnyen fogyasztható, elegáns album így a Shelter, és kellően excentrikus ahhoz, hogy jó ideig ne hallgassunk mást.

Werk Disc/Neon Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."