2013 egyik legfelkavaróbb alakja Moiré volt a techno nemzetközi fősodrában. Zenéi úgy voltak rendkívül szétcsúszottak és absztraktak, hogy közben mégis elértek egy szélesebb közönséghez – kivétel nélkül mindegyik EP-jét pozitívan fogadták. A fiatal brit szerző bemutatkozó albuma Actress kiadójánál jelent meg a napokban, és jobb otthont keresve sem találhatott volna: a Shelter kilenc vadonatúj felvétele méltó folytatása annak a nyersen megszólaló, hallucinogén tánczenének, amit Actress nevéhez szokás kötni.
A Shelter hitelesen ábrázolja a modern technót a fiatal brit generáció értelmezésében. A négynegyedek alatt olykor elcsúszó dobok, a bizonytalanság érzését keltő effektek mind azt sugallják, hogy ez igazából nem is tánczene, hiába a sok cin és a középtempós ritmusok. Van a számokban valami megfoghatatlanul távoli és idegen, ami inkább koncentrációt igényel, mint mozgást. Ez a mozdulatlan állapot és a 4/4-ekből keletkező dinamizmus furcsa kettősséget eredményez, de ez nem feszültség – pontosabban képzelhetjük el az érzést, ha felfedezésként tekintünk rá. Az album méltatása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a szerkezetét. Mint egy klasszikus indie-lemez: nem éri el a negyvenöt percet, a számok többsége pedig a 4-5 perces dimenzióban mozog. Moiré tehetsége ebben is rejlik: tudja, hogyan kell előadnia magát ahhoz, hogy ne csak azok figyeljenek fel rá, akik egyébként is hétről hétre követik az elektronikus tánczene újdonságait. Könnyen fogyasztható, elegáns album így a Shelter, és kellően excentrikus ahhoz, hogy jó ideig ne hallgassunk mást.
Werk Disc/Neon Music, 2014
