Lemez

Moiré: Shelter

  • Velkei Zoltán
  • 2014. október 11.

Zene

2013 egyik legfelkavaróbb alakja Moiré volt a techno nemzetközi fősodrában. Zenéi úgy voltak rendkívül szétcsúszottak és absztraktak, hogy közben mégis elértek egy szélesebb közönséghez – kivétel nélkül mindegyik EP-jét pozitívan fogadták. A fiatal brit szerző bemutatkozó albuma Actress kiadójánál jelent meg a napokban, és jobb otthont keresve sem találhatott volna: a Shelter kilenc vadonat­új felvétele méltó folytatása annak a nyersen megszólaló, hallucinogén tánczenének, amit Actress nevéhez szokás kötni.

A Shelter hitelesen ábrázolja a modern technót a fiatal brit generáció értelmezésében. A négynegyedek alatt olykor elcsúszó dobok, a bizonytalanság érzését keltő effektek mind azt sugallják, hogy ez igazából nem is tánczene, hiába a sok cin és a középtempós ritmusok. Van a számokban valami megfoghatatlanul távoli és idegen, ami inkább koncentrációt igényel, mint mozgást. Ez a mozdulatlan állapot és a 4/4-ekből keletkező dinamizmus furcsa kettősséget eredményez, de ez nem feszültség – pontosabban képzelhetjük el az érzést, ha felfedezésként tekintünk rá. Az album méltatása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a szerkezetét. Mint egy klasszikus indie-lemez: nem éri el a negyvenöt percet, a számok többsége pedig a 4-5 perces dimenzióban mozog. Moiré tehetsége ebben is rejlik: tudja, hogyan kell előadnia magát ahhoz, hogy ne csak azok figyeljenek fel rá, akik egyébként is hétről hétre követik az elektronikus tánczene újdonságait. Könnyen fogyasztható, elegáns album így a Shelter, és kellően excentrikus ahhoz, hogy jó ideig ne hallgassunk mást.

Werk Disc/Neon Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.