Koncert

Mudhoney

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2016. szeptember 4.

Zene

Amit a mániákus dobolás, a fuzzpedálon taposás és az artikulálatlan üvöltözés kombinációjának látszólag szűkös keretrendszeréből ki lehet hozni, azt a Mudhoney karrierje első öt évében ki is hozta, és tulajdonképpen azóta is utánozhatatlan színvonalon műveli, ebben a tekintetben pedig gyakorlatilag egyedülálló a műfajban, melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk most úgy, hogy grunge. A zenekarból végül nem lett a „következő Nirvana”, egész egyszerűen azért, mert a Mudhoney volt az „előző Nirvana”. A frontember, Mark Arm a szembe lógó melírozott frizura viselésében, a mérték nélküli heroinozásban és a megrázóan fülsértő óbégatásban egyaránt megelőlegezte Kurtöt, míg a zenekar első, 88-ban megjelent kislemeze, a Touch Me I’m Sick rúgta be az ajtót az új, független amerikai gitárzenekarok előtt, és csinált megkerülhetetlen intézményt a Sub Pop kiadóból.

Noha azóta már eltelt majdnem harminc év, azért az első budapesti koncert mégiscsak esemény, és valamelyest talán nagyobb és egészen biztosan lelkesebb a közönség, mint anno a PeCsában a Nirvanán – ez is valami. Mark Arm ugyanolyan szikár, energikus, és ugyanolyan csodálatosan és borzasztóan kiabál, mint három évtizeddel ezelőtt, a rokonszenvesen mosolygó Steve Turner le sem száll emblematikus pedáljairól, a Nirvana Sliverjét annak idején feldoboló Dan Peters olyan akrobatikus, hogy alig lehet követni, Guy Maddison basszusgitáros (az egyetlen nem alapító tag) pedig annyira grúvi és civil, hogy öröm nézni. A zenekar bemutatja a punkos, a garázsrockos és a bluesos-pszchedelikus arcait egyaránt, vannak feldolgozások (például a szinte mágikusan bunkó Hate The Police), pár újabb dal, sok régi, a klasszikusok közül talán csak a Here Comes Sickness és a Blinding Sun maradnak ki. Biztos jobb lett volna ezt egy Washington állambeli kisváros heroinos fecskendőkkel teledobált nyilvános vécéjében megnézni 1988-ban, de a Mudhoney így is kifogástalan élményt nyújt.

A38 hajó, július 29.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.