Álmos Gergely civilben építész, és többek között hollywoodi filmekben dolgozik – emellett létezik saját zenei projektje, a mïus, amelynek idén tavasszal egy jeles német elektronikus zenei kiadónál jelent meg voltaképpeni bemutatkozó lemeze. Mondjuk, ez némiképpen túlzás, hiszen két éve is (akkor még Horányi Juli énekesnővel) kijött egy CD-je Tesselation címen (mi is írtunk róla), de az Eigengrau (sajátszürke: az a sötét árnyalat, melyet legtöbbünk fény hiányában lát) immár egészen más minőség. A legkevesebb, amit elmondhatunk róla, hogy minden ízében gondosan kidolgozott, a teljes album arányait és az egyes, zömmel dal formájú szerzeményeket tekintve is precízen megkomponált zeneanyag: a megszólalás minőségéhez sokat tett hozzá a keverést végző Vári Gábor.
Egy hipnotikus, majdnem ambient darabbal (Eyes Shut) indul a lemez, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Álmos legjobb fegyvere az emberi hang: remek, nemzetközi énekesnő gárdával dolgozott együtt, és rendre precízen, jó hangsúlyokkal illeszti be a vokáltémákat az elektronikus hangkulisszák és a lüktető ritmusok közé. Az amerikai Laura Hahnnal rögzített Broken Word lassú sodrása, a Hegyi Dóri-féle dalok (Delusional, The Hunting) érzelemteli lüktetése, a lengyel Kasia Kowalczyk számcímét életre keltő lomha house (Strobe And Noise) vagy a Jónás Vera hangján megszólaló Weirdo és RRR kirobbanó energiája tökéletes egyensúlyt létrehozva felesel egymásnak. Az utóbbi szinte indusztriális-technós kattogásai viszik a csúcspontra a lemezt, mely minden ízében szívet-lelket melengető hallgatnivaló.
Sonar Kollektiv, 2016
