mi a kotta?

My golden baby

  • mi a kotta
  • 2018. december 29.

Zene

„Fiatal hölgyek, akik az öthangú skálát könnyen tévesztik össze az őszi naplementével, miután egy német zenelapban azt olvasták, hogy Puccini kontrapunktikája álkontrapunktika, konstruálása pedig gyakran logikátlan és nem mindig jóhiszemű, kóklernek minősítik a maestrót, mert ez egy elmésség és most sikk a pesti társaságban. És ez az érdekes: sokan valóban meggyőződtek a zeneszerző ellen felhozott vádak igazságáról, belátnak a kártyájába, de azért továbbra is fizikai élvezet marad számunkra az a kéjes fájdalom, kínos gyönyör, amellyel a Puccini-zene marcangolja a lelkünk. (...) Megmarad továbbra is narkotikumnak. És ugyebár ez a fontos? A Puccini új operái ellen felhozható többi összes kifogások hasonló könnyűséggel utasíthatók el. Modorossággal vádolják, reminiszcenciákkal korábbi műveiből, melódiaszegénységgel és azzal, hogy ez a zene megrendelésre készült. Mit jelent a modorosság? Azt, hogy a zeneszerző bizonyos képzetcsoportra, bizonyos hangulatra mindig ugyanazzal a zenei formulával reagál. Ez a jelenség minden komponistánál feltalálható. Puccinit azonban könnyebb kontrollálni, mint a többi zeneszerzőt. Őt minden gimnazista fütyüli. Míg Strauss Richárd például ama klasszikusok közé tartozik, akiket dicsérnek, de nem hallgatnak meg.” 1912-ben, kevéssel A Nyugat lánya magyarországi bemutatója előtt így védte meg A Hét zenei referense a premierre személyesen ellátogató Puccinit. A kaliforniai aranyláz idején játszódó dalmű most szombaton újra elérkezik körünkbe, hiszen végre valahára elkezdődik a pesti operaszezon, melynek első bemutatója ez a Puccini-opus lesz: Vaszilij Barkhatov rendezésében és Rálik Szilviával a Bibliát, a fegyvert meg a (hamis) kártyát egyaránt jól forgató Minnie címszerepében (Erkel Színház, december 1., hét óra).

A Polka nevű vadnyugati kocsmát üzemeltető Golden Girl mellett az elkövetkező napok másik fővendége Ton Koopman lesz, aki a Nemzeti Filharmonikusoknak a bécsi klasszika szentháromsága előtt tisztelgő koncertjét fogja elvezényelni (Nemzeti Hangversenyterem, december 5., fél nyolc). A program első részét Haydn Esz-dúr trombitaversenye zárja majd egy hazai büszkeség, a Berlini Filharmonikusok szólistája, Tarkövi Gábor főszereplésével. A Concerto Budapest jövő pénteki koncertjén viszont nem is egy, hanem mindjárt két versenymű vár majd reánk, méghozzá Várjon Dénes előadásában: egy Bachtól, egy pedig Chopintől, felvezetve Csajkovszkij VI. (Patetikus) szimfóniáját (Zeneakadémia, december 7., fél nyolc). Az itt karmesterként közreműködő Keller András pár nappal korábban a Keller Quartet primáriusa gyanánt vonul majd ugyane pódiumra, Snétberger Ferenc társaságában feszegetve a klasszikus zene határait (Zeneakadémia, december 3., fél nyolc).

Leküzdendő a kísértést, hogy ajánlónkat az Aranyláz című Chaplin-film valamely képkockájával illusztráljuk, de közben azért mégis mozis legyen a fotónk, ajánljuk végül a MÁV Szimfonikus Zenekar jövő csütörtöki orosz programját, Arszentij Tkacsenko vezényletével (Zeneakadémia, december 6., hét óra). A koncertet Prokofjev egyik filmzenei tétele indítja majd: a Trojka a Kizsé hadnagy című 1934-es szovjet filmből. A félreolvasás révén életre kelő, nem létező cári tiszt kalandjai a mi Meller Rózsinkat is megihlették akkortájt, no de az Írja hadnagy sztoriját majd mégis inkább egy színháztörténeti cikkben meséljük el!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.