Zene

Sűrű két éve volt Dave Mustaine-nek.

Miért szép századunk operája? – a hetvenes évek végén e cím alatt jelent meg remekül érvelő kötet egy sor huszadik századi dalműről, esetről esetre választ is adva a címben föltett fogós kérdésre.

2013-ban pont akkor tért vissza a Suede (jó évtizedes szünet után), mint David Bowie, és az idei album érdekes módon ismét a nemrég elhunyt popsztárhoz igazodik.

Igazán örvendetes fejlemény, hogy egy ideje újra menő a gót meg a posztpunk, a gótikus posztpunkról már nem is beszélve, a három angol és egy francia lányból álló Savages pedig remekül mutat a többnyire fekete-fehér, stílusos promóképeken (kissé a húsz évvel ezelőtti Elasticát idézve, talán nem is teljesen véletlenül), ráadásul nagyszerű koncertzenekar hírében áll, úgyhogy pont ideális a szerepre, hogy a zsáner posztersztárjává nőjön.

Ty Segall a San Franciscó-i garázsrockszcénából indulva mára a műfaj egyik legfontosabb figurája lett globálisan is.

Berlin egyik elit negyedébe, Charlottenburgba költözött a hazai kulturális állapotokat megelégelő előadó, mondván, ő inkább Thomas Mann, Bach és Dürer Európáját tekinti a hazájának.

Barabás Lőrincet jól ismerhetik a zenerajongók: a klasszikusan képzett dzsessztrombitás számtalan formációjában, jeles hazai és nemzetközi hírű külhoni zenésztársaival megannyi produkcióban zenélt együtt korábban.