"Nagyon belelkesedtem" - Slash gitáros, rocksztár

Zene

A Guns N' Roses egykori gitárosa aktuális szólózenekarával nemrég lépett fel Budapesten. A koncert előtt pár percet beszélhettünk vele.


Magyar Narancs: Tavalyi albumodon, az Apocalyptic Love-on csak egy énekes szerepel, Myles Kennedy, míg a 2010-es szólólemezeden több nagy név (Iggy Pop, Lemmy, Ian Astbury) is felbukkant. Azzal a tervvel álltál neki az új albumnak, hogy jobb lesz csak egyetlen énekessel dolgozni, mert akkor például turnéztatni is könnyebb az anyagot?

 

Slash: Nem igazán volt semmilyen konkrét terv. Sokan kérdezik ezt tőlem, és ilyenkor mindig azt válaszolom, hogy a 2010-es lemez a sok különböző énekessel egyszeri alkalom volt. Egyben az volt az első olyan albumom a karrierem során, amikor nem toboroztam zenekart. Annak idején a Snakepit is sokkal inkább zenekar volt, mintsem egy szólóprojekt. Amikor megcsináltam az első szólólemezt, akkor az az ötletem támadt, hogy szerepeljenek rajta különböző énekesek, mégpedig olyanok, akiknek játszottam a lemezein korábban. Mylesszal annak a következményeként találkoztam, hogy megcsináltam azt az albumot - mert azért szerettem volna turnéztatni is a dalokat. Fogalmam sem volt, hogy mibe vágok bele, egyszerűen csak megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve koncertezni velem, így hát összeraktam egy zenekart, és útnak indultunk. A turné során jöttem rá, hogy ezek a srácok kurvára ügyesek, és hogy Myles milyen nagyszerűen énekel, úgyhogy kedvem támadt lemezt is csinálni velük. Nagyon belelkesedtem, írtam egy csomó dolgot a turné alatt, és amikor befejeződött a koncertkörút, azonnal be is mentünk a stúdióba, és tulajdonképpen élőben rögzítettük a dalokat, mint egy igazi rock and roll zenekar. Most, ugye, éppen ezekkel a számokkal vagyunk úton, de máris szeretnék csinálni egy újabb albumot.

MN: Miért épp analóg technikával rögzítettétek a lemezt?

S: Azért, mert bármennyire is lenyűgöz a modern technológia az összes előnyével együtt, még mindig azt gondolom, hogy egy analóg felvétel jobban szól. Bármilyen analóg felszerelésemet jobban szeretem, mint a legjobb digitális cuccot, amivel valaha dolgoztam. Persze nincs semmi baj a digitálissal, hiszen gyors, kényelmes, könnyen ki tudod javítani a hibáidat, és így tovább. Viszont ha egy rock and roll zenekarral készítesz felvételt, és valóban meg akarod ragadni a műfaj esszenciáját, akkor csakis az analóg technológiához érdemes nyúlni.

MN: Elég komoly múltad van: ott vannak a Guns N' Roses, a Snakepit, a Velvet Revolver lemezei, a szólóalbumok. Mennyire nehéz egy ekkora katalógusból összeállítani a koncertműsort?

S: Nem nevezném ezt nehéz melónak. Persze mindennap nézegetem a műsort, és időnként változtatgatok rajta ezt-azt - néha sok mindent, néha csak egy-egy dalt cserélek ki. Előfordul, hogy egy szám nem működött a legutóbbi koncerten, és akkor beválogatok helyette valami mást. Természetesen sok-sok dalom van, de megvannak azok, amiket egész egyszerűen minden este elő kell adnunk - most persze a Guns N' Roses-számokra gondolok, azokból elég sokat el kell játszanunk. De simán változtathatunk valamin, ha olyan kedvünk van; ma este is lesz két olyan szám, amiket tegnap nem játszottunk. Ez már lényegében megszokás nálam: nincs különösebb oka, legfeljebb az, hogy nem akarom minden este ugyanazt tolni.

MN: Néhány évvel ezelőtt megjelent az önéletrajzod, és nemrég Duff (McKagan, a régi GNR és a Velvet Revolver basszusgitárosa - N. I.) is kiadott egyet. Hogy tetszett az övé?

S: Nem tudom, nem olvastam. Nem szeretem a rockzenei könyveket, ha csak tudom, kerülöm őket. Két rockkönyvet olvastam el fiatalabb koromban, és mind a kettő faszságokkal volt tele, úgyhogy azóta ilyesmit nem vettem a kezembe.

MN: Korábban játszottál már nálunk a Guns N' Rosesszal, a Slash's Blues Ball nevű együtteseddel és a Velvet Revolverrel is. Maradt bármilyen emléked ezekről?

S: Főleg az volt rám nagy hatással, amikor a Gunsszal jártam nálatok 1992-ben. Vicces egyébként, hogy Duff első felesége magyar! Menő csaj volt, és emiatt a magyar lányokat mindig is nagyon lazának tartottuk. Az első látogatásom itt lényegében nem volt más, mint egy óriási parti, és emiatt mindig szívesen gondolok Magyarországra.

MN: Létezik nálunk egy veled kapcsolatos pletyka még a 96-os Sziget idejéből. Akkor lépett fel a Stone Roses is, és állítólag a Szigeten merült fel, hogy beszállnál hozzájuk. Tőlük épp kivált John Squire, te pedig akkor már nagyon eltávolodtál a Gunstól...

S: Természetesen hallottam ezt a pletykát - de csak később. Akkoriban semmit nem tudtam erről. Az igazat megvallva azt sem tudtam, hogy mi az a Stone Roses! Nem beszéltem itt velük, semmit sem tudtam róluk - de ha netán mégis volt valami, akkor én úgyis túlságosan szét voltam esve ahhoz, hogy később emlékezzek rá.

MN: Van egy horrorfilmes céged, a Slasher Films, azzal mi most a helyzet?

S: Egész jól állunk, idén jön ki az első filmünk Nothing To Fear címmel, Anthony Leonardi rendezésében. Anne Heche a főszereplő, róla biztosan hallottál, aztán játszik még benne Clancy Brown a Hegylakóból meg A remény rabjaiból. Ja, és még Jennifer Stone is. Ismered őt? Eddig szinte csak tipikus Disney-produkcióban szerepelt. Na, a mi filmünk után biztosan nem kap több disneys szerepet!

Kritikánk Slash budapesti koncertjéről itt olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.