Narancs-ásatás: Szerelem - Kolinda, 1977-1997 (Használati utasítás)

  • 1997.12.18 00:00

Zene

1. A Kolinda zenekar az Orfeó zenei/képzőművészeti/színházi csoportból nőtt ki és kapcsolódott be a táncházi mozgalomba 1974-ben. Hamarosan azt a fajta folkzenét játszotta, amit ma world musicnak nevezünk: a magyar népdalokat és az erdélyi paraszti muzsikát balkáni dallamokkal és ritmusokkal, dzsesszes improvizációkkal, majd saját szerzeményekkel szőve át. Mikorra az első magyarországi népzenei lemezek (az 1977-ben induló Élő népzene sorozat) megjelentek, a Kolinda már sikeresen koncertezett Belgiumban és Franciaországban, és túl volt a második - francia kiadású - albumán. Magyarországon ugyanakkor sem a rádió népzenei műsoraiban, sem a Hungaroton lemeztársaságnál nem volt erre a "beskatulyázhatatlan" muzsikára igény, az első hazai ajánlatot egy olyan válogatás elkészítésére kapta, amely már vállalhatatlan volt számára. Ez a kettős szorítás oda vezetett, hogy 1979-ben felbomlott a zenekar, és a meghatározó magból ketten - Zsigmondi Ágnes és Lantos Iván - disszidáltak. Ezt követően hosszú évekig éppen úgy terjedtek a francia Kolinda-felvételek kazettán, ahogyan az URH vagy a Kontroll rockzenekaroké: "undergroundban", szénné másolt kazettákon.

1. A Kolinda zenekar az Orfeó zenei/képzőművészeti/színházi csoportból nőtt ki és kapcsolódott be a táncházi mozgalomba 1974-ben. Hamarosan azt a fajta folkzenét játszotta, amit ma world musicnak nevezünk: a magyar népdalokat és az erdélyi paraszti muzsikát balkáni dallamokkal és ritmusokkal, dzsesszes improvizációkkal, majd saját szerzeményekkel szőve át. Mikorra az első magyarországi népzenei lemezek (az 1977-ben induló Élő népzene sorozat) megjelentek, a Kolinda már sikeresen koncertezett Belgiumban és Franciaországban, és túl volt a második - francia kiadású - albumán. Magyarországon ugyanakkor sem a rádió népzenei műsoraiban, sem a Hungaroton lemeztársaságnál nem volt erre a "beskatulyázhatatlan" muzsikára igény, az első hazai ajánlatot egy olyan válogatás elkészítésére kapta, amely már vállalhatatlan volt számára. Ez a kettős szorítás oda vezetett, hogy 1979-ben felbomlott a zenekar, és a meghatározó magból ketten - Zsigmondi Ágnes és Lantos Iván - disszidáltak. Ezt követően hosszú évekig éppen úgy terjedtek a francia Kolinda-felvételek kazettán, ahogyan az URH vagy a Kontroll rockzenekaroké: "undergroundban", szénné másolt kazettákon.

Ebből a periódusból három kiemelkedő darab hallható e válogatáson: a Szerelem (1.) a Kolinda 2. című albumról átvéve, az 1514. című albumon szereplő Tételeknek (2.) egy 1990-es koncertváltozata és az - ugyancsak a Kolinda 2.-n szereplő - Iljúnak (10.) egy húsz évvel későbbi változata.

2. 1991-től a Krulik Zoltán vezette Makám együttessel fuzionálva alakult újjá a zenekar, a jellegzetes Kolinda-hangvétel ekkortól még erősebben a dzsessz, a szabad improvizáció irányába rugaszkodott. 1984-ig két albumot (Makám és Kolinda, Úton) vettek fel Hollandiában, az elsőt licenc formájában - Szélcsend után címmel - megjelentette a Hungaroton is. E két albumról két-két darabot (3-4., 5-6.) vettünk át.

3. A "nemzetközi helyzet fokozódására" való tekintettel 1985-ben újraszerveződött a Kolinda, azóta ugyanabban a felállásban készíti lemezeit. Külföldi meghívásoknak is eleget tett, Magyarországon mégsem lépett fel, nem akart nosztalgiakoncertezni, inkább várta az alkalmat, hogy megérlelődjék az az új Kolinda-zene, amely meg tud felelni az egykorinak. 1988 és 1997 között három album (Kolinda 6., Transit, Ráolvasás; az utóbbit licenc formájában forgalomba hozta a Fonó Records) jelent meg a hollandiai PAN kiadásában, ezekről került válogatásunkra a következő öt szám: 2., 7-8., 11-12.

4. 1996-ban újra találkozott Magyarországon a három őstag: Zsigmondi Ágnes Amerikából, Lantos Iván Franciaországból látogatott haza. A francia Celluloid kezdeményezésére bevonultak egy stúdióba: derüljön ki, melyikük hol tart, mit tudnak kezdeni egymással, mit tudnak kezdeni a régi számokkal - miféle anyag születik ebből a találkozásból. Az Õsz című album ennek a kísérletnek az igen figyelemreméltó eredménye, olykor persze zsákutcákkal, olykor - mint például a válogatásra került dalok (9-10., 13.) esetében is - telitalálatokkal.

5. Ugyancsak 1996-ban Dabasi Péterben felmerült egy Kolinda-válogatás ötlete. Dabasi a hollandiai lemezekben gondolkodott, a francia kiadók engedélyének megszerzése lehetetlennek tűnt. A Hungaroton kiadta volna a válogatást, ha a zenekar szponzorokat talál hozzá és fedezi a gyártási költségeket. Dabasi azonban muzsikus, nem menedzser.

6. A Magyar Narancs 1997 végén úgy döntött, ha karácsonyra lehetősége lesz CD-vel kedveskedni, akkor összehozza ezt a válogatást, feloldja a Kolinda körül immár negyedszázada tartó magyaros lehetetlenséget. Lőkös Csaba (Concert & Media) segítségével sikerült az összes Kolinda-lemezről átvételi lehetőséget kapnunk, ha úgy tetszik, ez a hetven perc a mi "maradéktalan" Kolindánk. Ezt szeretnénk - ugyancsak maradéktalan örömmel - megosztani olvasóinkkal.

Marton László Távolodó

Zenészek, hangszerek

Zsigmondi Ágnes - furulyák, ének (1., 9-10., 13.)

Kováts Dóra - hegedű, ének (1-2., 7-8., 11.)

Lantos Iván - bőgő, percussion, ének, duda, zongora (1., 9-10., 13.)

Dabasi Péter - gitár, tambura, citera, ének, mandocselló (1-8., 10-13.)

Széll András - hegedű, ének (1.)

Róbert György - furulya, oboa, (2., 7-8.)

Hasur János - hegedű, ének (2., 8.)

Kőszegi Péter - bőgő (2-8., 11-12.)

Matolcsy Eszter - hegedű, ének (3-4.)

Juhász Endre - oboa (3-6.)

Krulik Zoltán - gitár, ének (3-6.)

Szőke Szabolcs - gadulka (3-6.)

Gaál Éva - hegedű, ének (5-6.)

Posvanecz Éva - hegedű (7., 12.)

Várhelyi Lilla - hegedű, ének (11.)

Porteleki László - hegedű, ének (9-10., 13.)

Rigopoulos Pierre - percussion (9-10., 13.)

Clémentin Patrice - szintetizátor (9-10.)

Kolinda-tag volt valamikor

Dzodzoglu Jorgosz, Kamondy Ágnes, Kiss Ferenc, Molnár Ferenc, Román Péter, Szabó András, Széki József, Trunkos András, Vas János, Zombori Attila

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.

Iskolajáték

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.

„Mint egy Molotov-koktél”

Nemrég magyarul is megjelent harmadik regénye, Az iskola Topekában lelkes fogadtatásra talált Amerikában. A New Yorkban élő íróval a város jövőjéről, a Trump-korszak gyökereiről és a költőket érő kínos kérdésekről is beszélgettünk.