Zene

Michael Gira neve közel két évtizeden át összeforrt a New York-i indusztriális rock egyik letéteményesének számító Swansszal, melynek kínzó lassúságú, szikár lemezei (Cop; Holy Money) a nyolcvanas évek legextrémebb produkciói közé tartoztak.

Jools Holland utoljára jó három és fél évvel ezelőtt, Rhythm & Blues Orchestrájával került szóba nálunk. Tudják, az a pasas, aki a hetvenes években a Squeeze billentyűseként tűnt fel, aztán hagyta a new wave-et másra, hogy elmerülhessen inkább a boogie-woogie-ban, rhythm and bluesban, dzsesszben.

Norvég mintás new wave diszkó - gyermeki örömmel előadva

Helén még mindig szép, kedves, törékeny és bájos teremtés. A molnárlány is az volt. Bele is halt egy ifjú legény.

Az áldott emlékű Latabár Kálmán tódította e szavakkal Frosch szerepében a mámoros, csak az operettben legalizált szertelen vidámságot, s szemre épp ilyesforma hangulat uralg Strauss (egykor még A denevér cím alatt megszeretett) dalművének új bemutatóján is.

nyolc kis kritika

Hazánkat nem rázta meg különösebben az utóbbi évek újabb flamencoreneszánsza, Paco de Lucia azonban van akkora név, hogy "flamencoshow"-ja még a SYMA Rendezvénycsarnokba is közel telt házat vonzzon.

Ott hagytuk el, hogy a Casablanca fináléjára Békásmegyeren révbe ér a szerelem, a csuda helyes szereplőkre minden bizonnyal vár a boldog jövő...

Ügyes! - mondaná Kohn bácsi, ha értesülne Jefim Szemjonovics Rahlin (Smulevics) túlélési stratégiájáról. Rahlin szovjet író, 11 könyve jelent meg, és élvezi az írószövetségi tagsággal járó előnyöket (háromszobás moszkvai lakás, telefon, alkotóházi beutalók, NDK-s írógépszalag), pedig két csúnya folt is van az életrajzában (pártonkívüli és zsidó).

Már önmagában az ötezer éves kultúra ténye is csodálatra és alázatra késztet bennünket (nem is beszélve a 2008-as pekingi olimpiáról), hát még ha hozzávesszük, hogy Kína - minden előrejelzés szerint - szűk két évtizeden belül a földgolyó legerősebb gazdasági hatalma lesz.

Az élet él, és élni akar, mégpedig csupa nagy É-vel, mint egy ház, akkorákkal.

A Trafó jókora játékterében minimáldíszlet (ettől persze minden bútordarab jelentősége hatványozódik - Ágh Márton díszlettervező tudja, hogy kell ezt csinálni), mégis tele van.

nyolc kis kritika

Goran Bregovic hite szerint a Balkán és Kelet-Európa népének közös a lakodalmas és a temetési muzsikája.