Interjú

„Néha jó hallgatni”

Philippe Herreweghe karmester

Zene

Hetvenhat évesen is sokfelé és sokféle programot vezényel, de Händelt és Vivaldit például sosem. Budapestre Beethoven Missa Solemnisét hozta el az együtteseivel. Régi- és kortárs zenéről, az énekesek kiválasztásáról és az élet fontos dolgairól beszélgettünk vele, de szóba került a biciklizés is.

Magyar Narancs: A Collegium Vocale Gentet több mint fél évszázaddal ezelőtt alapította, kamarakórusként. Azóta több formációban is megjelent az együttes.

Philippe Herreweghe: Hosszú és nagyon szerteágazó történet a miénk. Az együttes a régizene-mozgalom egyik első együttese volt. Hamar felfigyeltek ránk, egyik első nagy munkánk során az összes Bach-kantáta felvételében vettünk részt, erre Nikolaus Harnoncourt és Gustav Leonhardt hívott meg minket. De Bach sok más vokális művét is énekeljük, és fel is vettük.

MN: Bach-specialistának tekintik önt.

PhH: Mások lehet, de én nem tekintem annak magamat. Természetesen van egy saját olvasatom Bachról, s az szintén sokat változott, de a repertoárunk ma már nagyon széles, Gesualdótól Kurtágig.

MN: Több más együttest is alapított Európában, például a kórussal azonos nevű zenekart is. Nemzetközi együttesek.

PhH: Nagyon jó a viszonyunk egymáshoz, igazán baráti. Ez persze nem haverkodós barátság, nem is lehetne az, hiszen egy zenei együttesben, bármennyire demokratikus is, egy emberé, a vezetőé a végső felelősség, én felelek az eredményért, épp ezért sokkal többet is keresek, nagyjából négyszer annyit, mint ők. Ez ugyan egyáltalán nem kirívó, egyes karmestereknél akár negyvenszeres is lehet a szorzó.

MN: Mit tart a Collegium Vocale fő jellegzetességeinek?

PhH: Mint a régizenét előadó kórusok általában – ma sincs sok belőlük –, mi is a szöveg­orientált, nagyon átlátszó hangzásra törekszünk. Ehhez kisszámú, de szólista minőségű énekes kell. Sok előadásunkban valóban a kórusból lépnek elő a szólórészeket éneklő énekesek. De a kezdetek óta, a repertoár kiszélesedésével sokat változott az együttes, nincs állandó tagság, sokkal inkább egyfajta bureau vocalként működünk, sok-sok énekessel. Ez lehetővé teszi azt, ami számomra nagyon fontos, hogy minden darabhoz külön válogassuk össze a hangokat, hiszen nem lehet ugyanazzal a hanggal énekelni Mozartot és Monteverdit, sőt Brahmshoz és Mendelssohnhoz is másféle hang és másféle intelligencia kell. Az énekeseink nemcsak a hangjukat, hanem a személyiségüket, a kultúrájukat is hozzák, és én örömmel veszem, sőt elvárom a kreativitásukat. Kell, hogy ismerjék az adott zenei korszakot, a zene kontextusát, gyökereit és a kor művészetét. Ez az előadásukban is hallatszani fog.

MN: Ehhez a sokféleséghez nagy merítés kell.

PhH: Két sienai intézmény, a Banca Monte dei Paschi és az Accademia Chigiana támogatásával és közreműködésével állandóan keressük a tehetséges fiatal énekeseket. Évi tizenkét meghallgatáson, Londonban, Madridban, de Budapesten is, nagyjából ötszáz énekest hallgatunk meg. Ez persze óriási munka, de nem én csinálom, hanem a nagyszerű asszisztensem, aki maga is énekesnő, ismeri az elvárásaimat, és megvan az ehhez kellő füle és ízlése. A kiválogatott énekesekkel három évig intenzíven dolgozunk. Utána szétszélednek, de tudunk közülük válogatni, amikor szükségünk van rájuk. Beethoven Missa Solemnisében, amelyet Budapesten is előadunk, ötvenen énekelnek, tizenhét különböző országból. Mind hivatásos énekesek, akik szólóéneket tanultak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.