NAPOZÓ melléklet – Fesztiválról fesztiválra

A két lábon járó Fender

Zene

Az idei az első igazi fesztiválszezon 2019 nyara óta. Tavaly akadtak kisebb események ugyan, de a külföldi előadók többsége ebben a bizonytalanságban nem merte megkockázatni a turnézást. Az idén azonban nem győzünk válogatni a külföldi fellépők közül. Íme, öt előadó, akiknek a koncertjét nem érdemes kihagyni.

Black Midi (Nagy-Britannia) A black midi kifejezés egy japán eredetű zenei műfajt takar, amelynek lényege az, hogy a számítógéppel elképesztő mennyiségű hangjegyet játszatnak le, ami egyfelől elég extrém zenei hangzást eredményez, de a vizuális megjelenítése is súrolja a kortárs képzőművészet határát. Erről a műfajról kapta a nevét az a londoni zenekar is, amely csupán öt éve létezik, mégis az új brit posztpunk hullám nagy öregének tekinthető, hiszen a többi hasonló stílusban ténykedő sikeres együttes (Dry Cleaning, Yard Act, vagy a Reflektoron fellépő Squid) többnyire az elmúlt egy-két évben jelentették meg első lemezeiket.

A Black Midi nem annyira extrém, mint az említett műfaj, de az első lemezük óta igyekeznek szétfeszíteni a gitárzene kereteit: így az elképesztően zajos gitárok mellett matekrockos, jazzes elemek is simán beleférnek a szerzeményeikbe. A több frontemberes zenekar 2019-ben már adott egy telt házas koncertet Budapesten, de azóta némileg módosult a felállásuk (az alapító gitáros Matt Kwasniewski-Kelvin jelenleg nem tag, helyette van egy billentyűs és egy szaxofonos is), ráadásul a koncert után pár nappal jelenik meg harmadik, Hellfire című albumuk, amelyről nyilván több dalt is bemutatnak. (Kolorádó Fesztivál, Nagykovácsi, 2022. július 1.)

 

Alina Pas (Ukrajna) A kárpátaljai születésű Alina Pas nyolc évvel ezelőtt nyerte meg az ukrán X-Faktort, akkor még feldolgozásokat énekelt. Az elmúlt években azonban zenéje és imázsa is eredetibbé vált, mindkettő érdekes fúziója a hagyományoknak és a modernitásnak: a népi motívumos kendő mellett simán megfér az edzőcipő, a népzenei dallamokat és rappelést pedig extrém hiphop hangszerelések kísérik.

Ez év elején fellépett a legrangosabb európai showcase fesztiválon, az Eurosonicon, ahol munkásságát Music Moves Europe-díjjal ismerték el. Ő képviselte volna eredetileg Ukrajnát az Eurovíziós Dalfesztiválon is, azonban egy 2015-ös krími koncertje miatt megvonták tőle a lehetőséget, így helyette a versenyt végül megnyerő Kalush Orchestra lépett fel ukrán színekben. (Énekesükkel készült interjúnkat múlt heti lapszámunkban olvashatják.) Egyébként Alina Pas a közéleti kérdéseket sem kerüli dalaiban, elég csak az Amerikraine Dream című EP-jére gondolni. (Reflektor Fesztivál, Akvárium, Budapest, 2022. július 14.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.