Interjú

„Nem öncélú vagánykodás”

Bodor Áron és Lázár Domokos – Esti Kornél

  • Soós Tamás
  • 2019. január 13.

Zene

Lovasi András fedezte fel őket, de saját jogon nőtték ki magukat a hazai gitárzene egyik legnépszerűbb zenekarává. Az Esti Kornél énekes-billentyűsével és énekes-gitárosával belső vívódásokról, kurva boldogságról és sziauramságról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogyan jutottatok el odáig, hogy az Eltűnt idő című új lemezetek premierjével zsinórban háromszor megtöltsétek az A38 hajót?

Lázár Domokos: Lépésről lépésre haladtunk. Az első nagyobb mérföldkő az volt, amikor Lovasi András 2009-ben kiadta az első lemezünket, és meghívott előzenekarnak a Kispál és a Borz szigetes búcsúkoncertjére, így sokan megismerték a nevünket. A köztudatba pedig a Boldogság, te kurva című lemez és dal vitte be igazán a zenekart 2011-ben. Ezzel talán elkaptuk azt a kilátástalan hangulatot, ami sok embernek alapélménye. Mai fejjel kissé hatásvadásznak érzem a címbe foglalt állítást, már másképp fogalmaznám meg az akkori érzéseimet. De az tök jól látható, hogy a mai világban ezek a nagyon erős szavak ütik át a nyilvánosság ingerküszöbét. Ez a dalunk bőven egymillió megtekintés felett jár a YouTube-on.

Bodor Áron: Igyekszünk természetesen fogalmazni a dalszövegekben, de a bujkáló indulatok néha kifejezések formájában is kiszaladnak belőlünk. Így született a Rohadt eső vagy a Nem kárban a „Kibaszom a szívemet a picsába”. Utóbbinál összeültünk Dodival és Ágostonnal (Lázár Ágoston, az együttes dobosa – a szerk.), hogy sietve befejezzük a szövegeket a lemezfelvétel előtt, és nem jött rím a „Nem eshetek újra ilyen hibába” sorra. Ezt sikerült humorizálva rávágnom, majd összemosolyogtunk, és így hagytuk.

Lázár Domokos: Egy koncerten jó érzés ki­üvölteni ezeket magadból. Szerintem egy trágár szó akkor oké egy dalszövegben, ha van művészeti funkciója. A rock and roll számunkra önkifejezést jelent, nem öncélú vagánykodást.

MN: Az énekesváltás nem akasztotta meg a zenekart?

Lázár Domokos: Nem. Amikor 2012-ben Nagy István távozott, Áron és Horváth Kristóf gitáros pedig beszálltak, az nagy lendületet adott a zenekarnak.

Bodor Áron: Apokalipszisre készültem, de a helyzet szélsőségességéhez képest hamar elfogadott a közönség. Hosszú tanulási folyamat volt, amíg felzárkóztam a többiek színpadi rutinjához, mert én előtte kevesebbet koncerteztem. A személyiségemből fakad, hogy a színpadon lassan oldódtam fel.

Lázár Domokos: A zenekar nagy része inkább introvertált típus. Éppen ezért nekünk szerintem nem állna jól, ha elszabadult hajóágyúként rohangálnánk a színpadon. Az évek során meg kellett tanulnunk mindezt úgy kezelni, hogy mégse akadályozzon a színpadi jelenlétben. Ez szerintem sokat dobott a koncertek dinamikáján, ez pedig hozzájárulhatott, hogy az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a közönségünk.

Bodor Áron: Mostanra ért be ez a felállás. Kellett négy-öt év, hogy összeszokjunk alkotóközösségként, kiforrottabbá tegyük az alkotási folyamatot, és százszázalékosan felszabadultak tudjunk lenni a színpadon.

Lázár Domokos: Szerintem a 2016-os Éjszaka van lemezre találtuk meg a saját hangunkat, amit már nem hasonlítgattak a Kispálhoz vagy éppen a Vad Fruttikhoz. Nyilván ma is érnek olyan fontos hatások minket, mint az Arctic Monkeys, a Foals, a Royal Blood, a Radiohead és legfőképp a Queens of the Stone Age mostani, artisztikus rockja, de úgy érzem, sikerült kialakítanunk egy Esti Kornél-os világot. Ehhez az kellett, hogy sok időt töltsünk együtt és kiismerjük egymást. Hárman írjuk a szövegeket, többen is éneklünk, nincs kizárólagos frontemberünk, ezért fontos, hogy értsük a másik gondolatait és dalszövegeit. Ebben a felállásban már nem akar senki kisajátítani magának területeket, így többen írjuk a zenét is. Az új lemezre az ötletek nagy részét már Ágoston hozta. Abban bízunk, hogy ezt a zenei és emberi összhangot, ami kialakult köztünk, a közönség is érzi, és koherens zenei világként jelenik meg a szemükben.

MN: Miért kell három gitár ehhez a zenéhez?

Lázár Domokos: Ahogy Kádár János mondta, ez „nálunk történelmileg így alakult, és így is marad”. Eredetileg két gitáros volt a zenekarban, de egy idő után a korábbi énekesünk, Pisti is elkezdett gitározni. A Boldogság, te kurvára már annyira megszerettük ezt a hangzást, hogy amikor kiszállt, bevettük Kristófot gitárosnak. A három gitárban több a hangszerelési lehetőség, és ez a saját stílusunk kialakításában is segített. Hiányozna, ha csak kettő lenne. De ez csak itthon kuriózum, sok külföldi rockzenekarban, például a Radioheadben vagy a Foo Fightersben is három gitár van.

MN: Pár éve azt mondtátok, ha lenne Esti Kornél-szöveggenerátor, az biztos kidobná azokat a szavakat, hogy éjszaka, félek és egyedül.

Bodor Áron: Azért merünk bátran poénkodni ezzel, mert nem érezzük magunkat önismétlőnek. Ezek olyan megkerülhetetlen alapmotívumok a művészetben, amikbe végtelen releváns témát bele lehet sűríteni.

Lázár Domokos: Azért írunk az időről, a belső vívódásokról, a szorongásról és a szerelemről, mert ezek kattintják be igazán a kreatív énünket. A szövegekben azt írom ki magamból, ami nem hagy nyugodni, ezek általában nem vidám érzések. Ennél mélyebben pedig nem akarom megfejteni, hogy miért kötődünk ezekhez a motívumokhoz, mert félek, hogy az nem tenne jót a kreativitásunknak. Ahogy Áron is mondta, ezek a témák amúgy is elég tágak. Egy alkotó a személyiségét vetíti ki a műveibe, és annak az alakulása a dalokba is kellő változatosságot vihet. Én például már nem gondolkodom olyan végletesen az életről, mint az első lemezeinken. Az Eltűnt idő nem is lett olyan depresszív, mint a négy évvel ezelőtti Ne félj.

Bodor Áron: Az sem feltétlenül jó, ha nem végletesek a dolgok – erről is szól az új lemez. Így harminc felé már nem érnek olyan mély hatások, mint húszévesen, és az illúzió sincs meg, hogy teljes a kontroll az életünk felett.
A tehetetlenség rémisztő.

Lázár Domokos: Manapság talán még nagyobb szükség van azokra a technikákra, amikkel elviselhetőbb ez a cseppet sem barátságos világ. Nekünk ez a stratégia a saját világunk kialakítása. Egyébként harminc felé közeledve jobban rálátok arra is, hogy az elmúlt 10-15 évben a legtöbb problémámat tényleg csak az idő múlása oldotta meg. E miatt a felismerés miatt is olyan hangsúlyos téma az idő az új lemezen.

MN: A magyar közélet miatti rosszérzést nem akarjátok feloldani a számaitokban?

Lázár Domokos: Vannak dalaink, amik kifejezetten reflektálnak a közéletre, mint az Ez itt az ország, a Nem változik semmi vagy a Ti a rosszak, mi a jók, ez utóbbit a 2014-es választások előtt írtuk. A társadalom lelkivilága, amelynek a történelmi hagyományok és a gazdasági nehézségek mellett csak egy szelete a politika, nyilvánvalóan befolyásolja, hogyan érezzük magunkat. Ez pedig önkéntelenül is begyűrűzik a dalaink hangulatába.

MN: Sok zenész azért nem foglalkozik politikával, hogy ne idegenítse el a közönségét.

Lázár Domokos: Ez nálunk inkább zenei koncepció, mint bátorság kérdése. Minket alkotóként elsősorban egzisztencialista kérdések inspirálnak, a halál, a szorongás vagy a boldogságkeresés. A konkrét politikai megnyilvánulásokat, amiket amúgy fontosnak tartunk, inkább a zenekaron kívüli életünkben tesszük meg. Ezzel együtt az Ez itt az ország szövegét például módosítottuk az elmúlt években. Az „Az ott a kidobó, szevasz, öcsém” helyett már „szia, uram”-ot éneklünk…

Bodor Áron: …a szintén közéleti jellegű sziauramságra reflektálva.

Lázár Domokos: Ebben a sziauramságban sok minden benne van, amit az emberek dekódolhatnak, de ennél jobban nem akarjuk konkretizálni a szövegeinket. Szeretnénk meghagyni az embereknek az értelmezés szabadságát.

MN: Az, hogy az Eötvös Károly Intézet jogászaként felkerültél a Figyelő Soros-listájára, befolyásolja valamiben a zenekar életét?

Lázár Domokos: Nem hiszem, de egy ilyen cenzúrázást nehéz tetten érni. Ha a politikai véleményed miatt nem hívnak el valahová, akkor az eleve olyan platform, ahová nem baj, hogy nem jutottál el. Jogászként szakmai munkát végzek, nem pártpolitikait, és a zenekart sem használtuk soha politikai fórumnak. Arra, hogy a pártpolitika miből vagy kiből csinál épp ellenséget, nincs ráhatásunk. Az országot járva amúgy azt látjuk, hogy az embe­rek többsége egyáltalán nem érzi komfortosnak azt a megosztottságot, amibe a hatalmi szereplők kényszerítik bele a társadalmat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.