Magyar Narancs: Hogyan jutottatok el odáig, hogy az Eltűnt idő című új lemezetek premierjével zsinórban háromszor megtöltsétek az A38 hajót?
Lázár Domokos: Lépésről lépésre haladtunk. Az első nagyobb mérföldkő az volt, amikor Lovasi András 2009-ben kiadta az első lemezünket, és meghívott előzenekarnak a Kispál és a Borz szigetes búcsúkoncertjére, így sokan megismerték a nevünket. A köztudatba pedig a Boldogság, te kurva című lemez és dal vitte be igazán a zenekart 2011-ben. Ezzel talán elkaptuk azt a kilátástalan hangulatot, ami sok embernek alapélménye. Mai fejjel kissé hatásvadásznak érzem a címbe foglalt állítást, már másképp fogalmaznám meg az akkori érzéseimet. De az tök jól látható, hogy a mai világban ezek a nagyon erős szavak ütik át a nyilvánosság ingerküszöbét. Ez a dalunk bőven egymillió megtekintés felett jár a YouTube-on.
Bodor Áron: Igyekszünk természetesen fogalmazni a dalszövegekben, de a bujkáló indulatok néha kifejezések formájában is kiszaladnak belőlünk. Így született a Rohadt eső vagy a Nem kárban a „Kibaszom a szívemet a picsába”. Utóbbinál összeültünk Dodival és Ágostonnal (Lázár Ágoston, az együttes dobosa – a szerk.), hogy sietve befejezzük a szövegeket a lemezfelvétel előtt, és nem jött rím a „Nem eshetek újra ilyen hibába” sorra. Ezt sikerült humorizálva rávágnom, majd összemosolyogtunk, és így hagytuk.
Lázár Domokos: Egy koncerten jó érzés kiüvölteni ezeket magadból. Szerintem egy trágár szó akkor oké egy dalszövegben, ha van művészeti funkciója. A rock and roll számunkra önkifejezést jelent, nem öncélú vagánykodást.
MN: Az énekesváltás nem akasztotta meg a zenekart?
Lázár Domokos: Nem. Amikor 2012-ben Nagy István távozott, Áron és Horváth Kristóf gitáros pedig beszálltak, az nagy lendületet adott a zenekarnak.
Bodor Áron: Apokalipszisre készültem, de a helyzet szélsőségességéhez képest hamar elfogadott a közönség. Hosszú tanulási folyamat volt, amíg felzárkóztam a többiek színpadi rutinjához, mert én előtte kevesebbet koncerteztem. A személyiségemből fakad, hogy a színpadon lassan oldódtam fel.
Lázár Domokos: A zenekar nagy része inkább introvertált típus. Éppen ezért nekünk szerintem nem állna jól, ha elszabadult hajóágyúként rohangálnánk a színpadon. Az évek során meg kellett tanulnunk mindezt úgy kezelni, hogy mégse akadályozzon a színpadi jelenlétben. Ez szerintem sokat dobott a koncertek dinamikáján, ez pedig hozzájárulhatott, hogy az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a közönségünk.
Bodor Áron: Mostanra ért be ez a felállás. Kellett négy-öt év, hogy összeszokjunk alkotóközösségként, kiforrottabbá tegyük az alkotási folyamatot, és százszázalékosan felszabadultak tudjunk lenni a színpadon.
Lázár Domokos: Szerintem a 2016-os Éjszaka van lemezre találtuk meg a saját hangunkat, amit már nem hasonlítgattak a Kispálhoz vagy éppen a Vad Fruttikhoz. Nyilván ma is érnek olyan fontos hatások minket, mint az Arctic Monkeys, a Foals, a Royal Blood, a Radiohead és legfőképp a Queens of the Stone Age mostani, artisztikus rockja, de úgy érzem, sikerült kialakítanunk egy Esti Kornél-os világot. Ehhez az kellett, hogy sok időt töltsünk együtt és kiismerjük egymást. Hárman írjuk a szövegeket, többen is éneklünk, nincs kizárólagos frontemberünk, ezért fontos, hogy értsük a másik gondolatait és dalszövegeit. Ebben a felállásban már nem akar senki kisajátítani magának területeket, így többen írjuk a zenét is. Az új lemezre az ötletek nagy részét már Ágoston hozta. Abban bízunk, hogy ezt a zenei és emberi összhangot, ami kialakult köztünk, a közönség is érzi, és koherens zenei világként jelenik meg a szemükben.
MN: Miért kell három gitár ehhez a zenéhez?
Lázár Domokos: Ahogy Kádár János mondta, ez „nálunk történelmileg így alakult, és így is marad”. Eredetileg két gitáros volt a zenekarban, de egy idő után a korábbi énekesünk, Pisti is elkezdett gitározni. A Boldogság, te kurvára már annyira megszerettük ezt a hangzást, hogy amikor kiszállt, bevettük Kristófot gitárosnak. A három gitárban több a hangszerelési lehetőség, és ez a saját stílusunk kialakításában is segített. Hiányozna, ha csak kettő lenne. De ez csak itthon kuriózum, sok külföldi rockzenekarban, például a Radioheadben vagy a Foo Fightersben is három gitár van.
MN: Pár éve azt mondtátok, ha lenne Esti Kornél-szöveggenerátor, az biztos kidobná azokat a szavakat, hogy éjszaka, félek és egyedül.
Bodor Áron: Azért merünk bátran poénkodni ezzel, mert nem érezzük magunkat önismétlőnek. Ezek olyan megkerülhetetlen alapmotívumok a művészetben, amikbe végtelen releváns témát bele lehet sűríteni.
Lázár Domokos: Azért írunk az időről, a belső vívódásokról, a szorongásról és a szerelemről, mert ezek kattintják be igazán a kreatív énünket. A szövegekben azt írom ki magamból, ami nem hagy nyugodni, ezek általában nem vidám érzések. Ennél mélyebben pedig nem akarom megfejteni, hogy miért kötődünk ezekhez a motívumokhoz, mert félek, hogy az nem tenne jót a kreativitásunknak. Ahogy Áron is mondta, ezek a témák amúgy is elég tágak. Egy alkotó a személyiségét vetíti ki a műveibe, és annak az alakulása a dalokba is kellő változatosságot vihet. Én például már nem gondolkodom olyan végletesen az életről, mint az első lemezeinken. Az Eltűnt idő nem is lett olyan depresszív, mint a négy évvel ezelőtti Ne félj.
Bodor Áron: Az sem feltétlenül jó, ha nem végletesek a dolgok – erről is szól az új lemez. Így harminc felé már nem érnek olyan mély hatások, mint húszévesen, és az illúzió sincs meg, hogy teljes a kontroll az életünk felett.
A tehetetlenség rémisztő.
Lázár Domokos: Manapság talán még nagyobb szükség van azokra a technikákra, amikkel elviselhetőbb ez a cseppet sem barátságos világ. Nekünk ez a stratégia a saját világunk kialakítása. Egyébként harminc felé közeledve jobban rálátok arra is, hogy az elmúlt 10-15 évben a legtöbb problémámat tényleg csak az idő múlása oldotta meg. E miatt a felismerés miatt is olyan hangsúlyos téma az idő az új lemezen.
MN: A magyar közélet miatti rosszérzést nem akarjátok feloldani a számaitokban?
Lázár Domokos: Vannak dalaink, amik kifejezetten reflektálnak a közéletre, mint az Ez itt az ország, a Nem változik semmi vagy a Ti a rosszak, mi a jók, ez utóbbit a 2014-es választások előtt írtuk. A társadalom lelkivilága, amelynek a történelmi hagyományok és a gazdasági nehézségek mellett csak egy szelete a politika, nyilvánvalóan befolyásolja, hogyan érezzük magunkat. Ez pedig önkéntelenül is begyűrűzik a dalaink hangulatába.
MN: Sok zenész azért nem foglalkozik politikával, hogy ne idegenítse el a közönségét.
Lázár Domokos: Ez nálunk inkább zenei koncepció, mint bátorság kérdése. Minket alkotóként elsősorban egzisztencialista kérdések inspirálnak, a halál, a szorongás vagy a boldogságkeresés. A konkrét politikai megnyilvánulásokat, amiket amúgy fontosnak tartunk, inkább a zenekaron kívüli életünkben tesszük meg. Ezzel együtt az Ez itt az ország szövegét például módosítottuk az elmúlt években. Az „Az ott a kidobó, szevasz, öcsém” helyett már „szia, uram”-ot éneklünk…
Bodor Áron: …a szintén közéleti jellegű sziauramságra reflektálva.
Lázár Domokos: Ebben a sziauramságban sok minden benne van, amit az emberek dekódolhatnak, de ennél jobban nem akarjuk konkretizálni a szövegeinket. Szeretnénk meghagyni az embereknek az értelmezés szabadságát.
MN: Az, hogy az Eötvös Károly Intézet jogászaként felkerültél a Figyelő Soros-listájára, befolyásolja valamiben a zenekar életét?
Lázár Domokos: Nem hiszem, de egy ilyen cenzúrázást nehéz tetten érni. Ha a politikai véleményed miatt nem hívnak el valahová, akkor az eleve olyan platform, ahová nem baj, hogy nem jutottál el. Jogászként szakmai munkát végzek, nem pártpolitikait, és a zenekart sem használtuk soha politikai fórumnak. Arra, hogy a pártpolitika miből vagy kiből csinál épp ellenséget, nincs ráhatásunk. Az országot járva amúgy azt látjuk, hogy az emberek többsége egyáltalán nem érzi komfortosnak azt a megosztottságot, amibe a hatalmi szereplők kényszerítik bele a társadalmat.
