Nem a Zeppelin, hanem Page és Plant, vagyis a Zeppelin

  • Sárosi Péter
  • 1998. február 12.

Zene

Február 23-án a Budapest Sportcsarnokban lép fel Jimmy Page és Robert Plant. A Led Zeppelin gitárja és hangja -emlékeztetnek a plakátok; más kérdés, hogy a szélsőséges betűméretekből csak a Zeppelin tűnik ki.
Február 23-án a Budapest Sportcsarnokban lép fel Jimmy Page és Robert Plant. A Led Zeppelin gitárja és hangja -emlékeztetnek a plakátok; más kérdés, hogy a szélsőséges betűméretekből csak a Zeppelin tűnik ki.

A helyzetet tovább ködösíti, hogy a Led Zeppelin valójában nem bomlott fel. 1980 szeptemberében épp amerikai turnéra készülődtek, amikor egy átpiált éjszaka után (a dobos) John Bonham megfulladt. Két hónap múlva a többiek bejelentették, nem folytatják nélküle. Tisztességes gesztus, akárhogy is, s ami a showbusinesst illeti, állták is a szavukat.

Ám két alkalommal engedményt tettek, nyilván jelképes ügynek tekintve a szóban forgó rendezvényeket. Ilyen volt a 85-ös Live Aid fesztivál Phil Collins közreműködésével, majd ´88-ban kiadójuk, az Atlantik Records megalapításának negyvenedik évfordulója - ekkor Joh fiával, Jason Bonhammal abszolváltak pár számot. Ilyen-olyan formációkban ezután is összeálltak - a régi számok is előkerültek, miért is ne -, de sohasem Zeppelin néven. Jóllehet millió ajánlatot kaphattak, legalábbis ezt jelzi, hogy menedzserük, Peter Grant 1989-ben bejelentette: a Led Zeppelin soha nem fog újraszerveződni sem turnéra, sem lemezfelvételre. Amúgy Plant is, Page is nyakig merült a szólókarrierben, Plant jó öt évvel ezelőtt a PeCsát is megjárta sajnos.

Minőségi lépést a Music Television Unplugged-felkérése hozott 1994-ben. Sikerült a savanykás nosztalgiázást elkerülve idézniük a Zeppelin örökzöldjeiből, az akusztikus természetű Led Zeppelin III. súlypontjával. De nem is kapkodták el. Előbb nekivágtak Marokkónak, Egyiptomnak, az arab kultúra iránti mániájuktól remélve inspirációt; aztán Wales, a másik közös mitológia, az angol folkzene következett. És ahogy összeállt a kép a múltból és a mából, a rockból és a folkból, Észak-Afrikából és Nagy-Britanniából, ahogy egymásra találtak az angol vonósok az arab ütősökkel és pengetősökkel, összeállt a koncert, majd - ennek nyomán -néhány ráadással elkészült a No Quarter lemez. Négy új számmal, de mégis, leginkább a Zeppelin felemelkedésével. Azzal együtt, hogy mint a távol maradó (basszusgitáros) John Paul Jones nyilatkozta a MaNcsnak, számára nem érdekesek ezek a régi dolgok.

Tavaly megint csak beszélni kellett, a Plant-Page párosról éppúgy, mint a Led Zeppelinről. Előbb Planték vetették magukat észre egy kitűnő feldolgozással, az Inner Flame című - a cseh származású Rainer Ptácek gitáros műtét utáni kezelését támogatandó - albumon, majd BBC Sessions címmel archív koncertfelvételek jöttek ki egy dupla lemezen. S amikor erről novemberben hírt adtunk, egyben jeleztük: Plant és Page Steve Albinit kérte fel, hogy legyen a tavasszal esedékes új anyaguk producere.

E hírben sokak számára nem is annyira az új lemez, mint Albini lehetett szenzáció. Steve Albini tudniillik az amerikai posztpunk mozgalom egyik kulcsfigurája. Nálunk viszonylag szűk körben ismertek noise-rock társulatai: a Big Black, a Rapeman, a Shellac, végképp nem ismertek a fanzinok, melyeknek írogatott; nevével leginkább producerként találkozhattunk, mondjuk a Nirvana In Utero vagy PJ Harvey Rid of Me című korongján. Tudjuk továbbá, hogy inkább dolgozott tök ismeretlenekkel, mint a rock moguljaival, és hogy a producer szót is utálja (úgy fest kábé, mint nálunk a manager), még a legkönnyebben a hangmérnökséggel egyezik ki. Õt választották szóval, cseppet sem rossz előjelül. (Egyébként is, úgy tűnik, izgatja Plantéket, ami a világban történik; egy interjúban Natacha Atlast és Jeff Buckleyt emlegették kedvenceikként.)

Vadonatúj, nagylemeznyi számmal - az utolsó Zeppelin-album, az 1979-es In Through The Out Door óta - most rukkoltak ki először. Ez jó. Az sem rossz, hogy ha mérlegre tesszük e két lemezt, nem billen egyik sem. Page és Plant márciusban megjelenő - a jelek szerint cím nélküli - lemeze ott folytatja, ahol a történet megszakadt valamikor. E tizenkét szám némelyike - Upon A Golden Horse, Most High, Heart In Your Hand - minden további nélkül élvezhető, de nem tesz semmit Page-hez és Planthez, nem tesz semmit hozzánk. Az a naprakészség, amellyel a No Quarter kitűnik, most elmaradt. Igaz: azon is a Zeppelinek húztak.

A zenekar egyébként úgy fest, mint négy évvel ezelőtt: Charlie Jones basszusozik és Michael Lee dobol. Ami pedig a turnét - s annak első állomását, Budapestet - illeti, az előzetes információkból az derült ki: játsszák a Zep-számokat is. Page és Plant, a Led Zeppelin gitárja és hangja, Magyarországon most lép fel együtt először. Az emlékezés kényszere és a továbblépés vágya között félúton.

F. D. J.

Mercury/PolyGram, 1998

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”