Lemez

Nick Cave & Warren Ellis: Carnage

Zene

Nick Cave saját bevallása szerint azért csinál sok egyéb dolgot a zenélés mellett, hogy ne tudják annyira beskatulyázni.

A legutóbbi, 2019-es Bad Seeds-album, a Ghosteen óta olyan dolgokkal (is) foglalkozott, mint a lakberendezés, a divattervezés, a kerámiázás, beindította Cave Things nevű összművészeti webshopját, kurátora lett egy vele kapcsolatos koppenhágai kiállításnak, írt egy librettót, és a Red Hand Files nevű blogján válaszol a rajongók kérdéseire. Most összehozott egy lemezt is, fő alkotótársával, Warren Ellisszel. Eddig csak filmzenéket jegyeztek kettesben, de a váratlanul megjelent Carnage egy klasszikus értelemben vett stúdióalbum.

Zeneileg a Ghosteen ambientes nyomvonalán haladnak tovább – dob sehol, néha hallunk csak egy kis dobgépet, igencsak halkra keverve, és a gitár is eltűnt a hangszerparkból. Ami a szövegeket illeti, Cave nem feltétlenül a gyászról énekel, de mivel sosem fogalmaz túlságosan konkrétan, sokszor tűnhet úgy, mintha továbbra is a 2015-ben elhunyt fia ihletné a sorait. Akárcsak korábban, úgy most is igencsak foglalkoztatja a vallás tematikája, például a késői Scott Walkert idéző Hand of Godban, valamint a filmzene hangulatú Lavender Fieldsben. Az Albuquerque-t vitathatatlanul a lockdown inspirálta, ezenkívül több dalban is előjön Cave brightoni házának erkélye, ahol elkezdte „írni” magában a lemezt. Lényegében ezt énekli meg a záró Balcony Manben, az album talán legerősebb és legünnepélyesebb dalában, amelynek zárósora igencsak beszédes: „Ami nem öl meg, az csak még őrültebbé tesz.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”