A német zongorista-producer évekkel ezelőtt bevette magát az ötvenes évekből megmaradt kelet-berlini Funkhaus stúdióba, ahol szívós munkával megépítette a maga tökéletes zeneszobáját, s természetesen itt készült legújabb albuma is. Az All Melody talán a legambiciózusabb munkája, hatalmas ívekkel és epikus szárnyalással, amit gondosan szegeznek fundamentumaihoz az elektronikus ütemek, bár a szerző nem mindig enged a neoklasszikus kompozíciókat szögeléssel ellenpontozó rigiditásnak: a My Friend the Forest üveghangú zongorafutamai ott hullámoznak körülöttünk, a Human Range-ben pedig szinte gunyorosan szól a trombita. A szokásos gazdagságban prezentált billentyűsök mellé hegedű, brácsa, cselló, marimba, no meg egzotikus ütőhangszerek is társulnak, illetve női és férfi vokál a Shards énekegyüttes jóvoltából. És hol minimalista, hol nagyon is bombasztikus elektronika: a címadó számban például diszkrét savas bugyborgást, az elektromos zongora futamait és egy kis technós csattogást sző egymásba. Néha jobban előtör Nils elektronikus zenei énje: a #2-ben például a minimalizmus dominál, de az elmaradhatatlan repetitív melódiával körítve, a csúcsponton pedig szinte euforikus szinti-staccatókkal. Frahm hatalmasat markolt és sikerült is sokat fognia: munkája inkább zavarba ejtően gazdag, mint fojtogatóan tömény. Az összesimuló hangszerfutamok és dobgépminták észrevétlenül újakat szülnek, s így – a túladagolt részletek dacára is – élvezetes 74 percben lehet részünk.
Erased Tapes, 2018
