Zene

Rossz regény

Steven Ellison munkáit keresztül-kasul átfűzik az életrajzi elemek.
  • Lang Ádám
  • 2014. november 23.

Egyesült erővel

Már a felvezetés is erős: Pharmakon (civilben Margaret Chardier néven kellemes szöszke jelenség) vagy fél órát bolyong tébolyult boszorkaként a nézőtéren, fenyegetően kántál, s közben a hömpölygő, sötét elektronikus massza felkészít a rá következő órákra is.
  • - minek -
  • 2014. november 23.

Hamis hangok

Lajtha László hagyatékának sorsa még bizonytalan, de Bartók Béla örökösei már menekítik az archívumot, és ezen az sem segít, ha mégsem költöztetik ki talán túlságosan is vonzó jelenlegi épületéből a Zenetudományi Intézetet.
  • Hamvay Péter
  • 2014. november 23.

Leonard Cohen: Popular Problems

Lassú, értő szex vagy egy gyors numera? Lehúzó kritikák vagy lehúzó népirtások? Terítéken a 80 évesen is virgonc dalnok új lemeze.
  • - köves -
  • 2014. november 23.

Egy hét hipszterlét – Iceland Airwaves

Aki odavan az izlandi zenekarokért, és egy hét alatt lehetőleg az összes kedvencét szeretné élőben meghallgatni néhány A kategóriás nemzetközi előadó mellett, annak mindenképpen az Iceland Airwavesen a helye. A fesztivál túléléséhez azonban nem árt jó adag álló- és tolakodóképesség is.
  • Dunajcsik Mátyás
  • 2014. november 17.

„Nyugi, ugyanaz vagyok” – Nina Hagen énekes

Nina Hagen, a Kelet-Berlinből indult punkdíva, aki most már az univerzális gospel-punk tarka madara is, másodjára járt Budapesten. Négy éve – nem sokkal megkeresztelkedése és dobozgitáros korszakának kezdete után – a Szigeten koncertezett, október közepén pedig a Café Budapest fesztivál cirkuszi sátrába hívták, ahol változatlanul a világbékét és a krisztusi szeretetet hirdette brechti hangulatú kabaréjával. A fellépése után beszéltünk vele.
  • Sisso
  • 2014. november 16.

Továbbgondolni Bradburyt

Nyolcvanas évek, progresszív rock, Magyarország: a Solaris a szocialista ellenszélben is kihozta a ma már alaplemezként hivatkozott Marsbéli krónikákat, amit október 26-án újra bemutatnak a Művészetek Palotájában. A világhírűvé csak a feloszlása után vált zenekar billentyűsével beszélgettünk.
  • Soós Tamás
  • 2014. november 16.

Viccel a bácsi

Vajon az jót jelent, ha egy vígopera bemutatóján a legzajosabb derültséget a feliratozó berendezés átmeneti meghibásodása váltja ki? Ugye, aligha?

Johann Sebastian és a nagybácsi

Bach. Keresztnév nélkül kimondva a családnév csakis Johann Sebastianra (1685–1750) vonatkozhat. Aki azonban konyít valamit a zenéhez, tudja, hogy a Bach családban a barokk stílus nagy betetőzőjén kívül is bőven akadtak muzsikusok, a Máté-passió szerzője előtt is, után is.
  • Csengery Kristóf
  • 2014. november 16.

Már nem szűz

„Soha azelőtt nem beszéltem még uralkodóval. Noha mindenki azt mondta, hogy József a világ legemberségesebb és legnyájasabb fejedelme, mégsem tudtam leküzdeni előtte nagy zavaromat és félénkségemet. De mosolygó arckifejezése, szelíd hangja, és főleg végtelenül egyszerű viselkedése és öltözködése, mely semmiben sem hasonlított ahhoz, amit egy királyról elképzeltem magamnak, nemcsak felbátorított, de alig adott időt arra is, hogy észrevegyem, egy császár előtt állok.
  • mi a kotta
  • 2014. november 11.