mi a kotta?

Ó, őrjöngő fintorok

  • mi a kotta
  • 2015. november 15.

Zene

„Hófal előtt szálas, szép jelenés. Halálsziszegések, hullámzó tompa zenék mint kísértetet emelik, duzzasztják s dideregtetik ezt az imádott testet; skarlát és fekete sebek ajkai nyílnak az isteni húson. – A lét sajátos színei mélyülnek és táncolnak és örvénylenek elszabadultan a keletkező látomás körül. És borzongások kelnek és dohognak, s e hatások őrült íze megtelik halálsikolyokkal és rekedt zenékkel, melyeket mögülünk, messziről, a világ vet szépséganyánkra – ő hátrál, fölmagaslik. Ó! Csontunk új szerelmes testbe öltözik.

Ó, hamvas arc, fürtök pajzsa, kristálykarok! ágyú, amelyre le kell csapnom, a híg levegő meg a fák harci zaján át!”

Arthur Rimbaud Les Illuminations (Színvázlatok) című szabadverssorozatából való ez a látomás, amely – hasonlóan a sorozat több más darabjához – helyet kapott az ifjú Benjamin Britten 1939-es, azonos című dalciklusában. Úgy lehet, legutóbb két és fél éve, a 2013-as Tavaszi Fesztiválon hallhattuk e különleges hangulatú művet, akkor Patricia Petibon szólójával. Ezekben a napokban a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein szerepel majd Britten úgynevezett amerikai korszakának jeles kompozíciója: a szőke szoprán, Sophie Klussmann előadásában – és a lengyel származású idős német maestro, Marek Janowski vezényletével (Zeneakadémia, október 15., 16. és 17., háromnegyed nyolc).

A Britten-mű egy Strauss-szimfonikusköltemény és egy Sibelius-szimfónia, a Negyedik között hangzik majd fel, szóval az égszakadás borítékolható, ám a földindulás már nem itt, hanem a CAFe Budapest pénteki fesztiválprodukcióján várható. Balassa Sándor ugyanis operát írt Kodolányi János egykor híres, ma már talán inkább hírhedt Földindulásából, s ennek az operának az ősbemutatója pénteken ígérkezik: koncertszerű előadásban, Medveczky Ádám fősége alatt, Kiss B. Atilla, Szvétek László és társaik felléptével (Fesztivál Színház, október 16., hét óra). A fesztivál egyebekben Arvo Pärt-koncerteket kínál (melyeket megelőző számainkban már keresztül-kasul ajánlottunk tántoríthatatlan olvasóinknak), valamint egy másik magyar mű ősbemutatóját: Bella Máté Fagottversenyének első megszólaltatását a Müncheni Kamarazenekar vasárnapi hangversenyén (Zeneakadémia, október 18., fél nyolc). A fagottkoncert szólistája Bogányi Bence lesz, s ugyanitt Bogányi Gergely is egy versenymű előadásához lát majd: ő Mozartnak a sorban 21., C-dúr hangnemű zongoraversenyét fogja eljátszani.

Játék – e szó, illetve e fogalom külön jelentőséget nyer majd kedd este, az Óbudai Danubia Zenekar koncertjén, ahol is a Játék jelige alatt tarka program vár majd reánk (Zeneakadémia, október 20., fél nyolc). Így Vajda Gergely vezényletével elénk jut majd Stravinsky Kártyajátékának három leosztása, de Dohnányi zenetörténeti humorú Gyermekdal-variációk sorozata is – Palojtay János szólójával. S ha már egy bizarr francia látomás képével nyitottuk e heti ajánlónkat, hát említsük meg zárásképpen e koncertprogram utolsó számát, Darius Milhaud (képünkön) 1920-ban bemutatott művét, az Ökör a háztetőn szürrealista zenei mókáját is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.