Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb eseménye a berlini fal lebontása volt, mely minden másnál hitelesebben jelképezte a globális rendszerváltást. Aki élt akkor, emlékezhet: euforikus epizódok kísérték a nagy elégtétel aktusát. Ezek egyike volt egy hangverseny, amely 1989. december 25-én zajlott le a berlini Schauspielhausban. Felvétele a falbontás 30. évfordulójának tiszteletére ismét megjelent, egy kiadványban egyszerre kínálva CD-t és DVD-t.
A koncerten – mi más? – Beethoven 9. szimfóniája hangzott fel, a humánum és közvetlenség akkori első számú zenei jelképe, Leonard Bernstein vezényletével, s olyan különleges zenekar közreműködésével, amelynek törzsét ugyan a karmesterrel jó művészi kapcsolatot ápoló Bajor Rádiózenekar alkotta, ezt az együttest azonban vendégmuzsikusok egészítették ki: egy-egy világhírű keletnémet, orosz, angol, amerikai és francia zenekar tagjai – tudjuk, miért. A szólistagárda is nemzetközi volt: June Anderson (szoprán), Sarah Walker (mezzoszoprán), Klaus König (tenor) és Jan-Hendrik Rootering (basszus), vagyis egy amerikai, egy angol, egy kelet- és egy nyugatnémet énekes.
A Bajor és a Berlini Rádió kórusához ezúttal különlegességképpen gyermekkórus is csatlakozott (ez nem szerepel a partitúrában): a Drezdai Filharmónia Gyermekkara. Hasonlóan egyszeri ötletként Bernstein az Örömóda „Freude, schöner Götterfunken” („Öröm, bűvös, égi szikra”) sorában a Freude szót a Freiheit (szabadság) szóra cserélte fel. Különleges erejű és pátoszú, szuggesztív és felemelő előadás, amely évtizedekkel később is megérezteti az izgalmat és lelkesedést, felidézve a történelmi fordulat katarzisát.
Deutsche Grammophon, 2019
