Lemez

Egyszemélyes cirkusz

Of Montreal: Paralytic Stalks

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2012. február 15.

Zene

Az athensi Of Montreal kezdetben a 90-es évek végére már komoly tényezővé váló, ám mindvégig következetesen outsiderpszichedelikus popkollektíva, az Elephant 6 megbízható derékhadához tartozott a brit inváziós zenekarokat idéző, kicsit holdkóros, ártalmatlan, ám rendszeres LSD-használatról árulkodó popzenéjével. A nagy áttörést a 2004-es, ma már afféle modern klasszikus státuszba került, a psy-pophoz fehér, plasztik funkot és elektropopot keverő Satanic Panic In The Attic című lemez hozta meg a zenekarnak, illetve ezen a ponton lett mindenki számára nyilvánvaló, hogy az Of Montreal valójában nem is zenekar, hanem a dalszerző-frontember Kevin Barnes egyszemélyes cirkusza. A koncertjeire néha hófehér paripán, máskor simán csak teljesen meztelenül bevonuló, az őrült géniusz szerepét hitelesen alakító Barnes aztán hamar az elmúlt évtized egyik legkarakteresebb és legellentmondásosabb független popsztárjává nőtte ki magát. Átlagban kétévente megjelenő nagylemezein a totális kiszámíthatatlanság, a szélsőségek közötti tébolyult cikázás az egyetlen szervezőerő, ami valamikor jól sül el(Hissing Fauna), valamikor pedig kevésbé (lásd a szörnyű tévedésnek bizonyult Skeletal Lampinget).


Paralyitic Stalks szerencsére inkább élvezetes, mintsem fárasztó, noha az első néhány hallgatás után még kibogozhatatlanul kaotikusnak tűnik a végeredmény; de hát részben ez adja az Of Montreal vonzerejét, ugye. Így ezúttal is sok kis apró, látszólag hanyagul egymás mellé hányt, máskülönben viszont aprólékosan kidolgozott részletből, rétegből, szokatlan hangszerelési ötletből (nem) állnak össze a dalok, amelyek között akad nyugtalanító zajokra komponált tízperces progrock tétel(Authentic Pyrrhic Remission), lökött folkszám (Malfic Dowery) és egy tökéletes popsláger úgy kábé 1973-ból (Dour Percentage). Megnyugtató, hogy Kevin Barnesszal és az ő idegborzoló falzettjeivel ebben az évtizedben is számolni kell.

Polyvinyl, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.