Lemez

Egyszemélyes cirkusz

Of Montreal: Paralytic Stalks

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2012. február 15.

Zene

Az athensi Of Montreal kezdetben a 90-es évek végére már komoly tényezővé váló, ám mindvégig következetesen outsiderpszichedelikus popkollektíva, az Elephant 6 megbízható derékhadához tartozott a brit inváziós zenekarokat idéző, kicsit holdkóros, ártalmatlan, ám rendszeres LSD-használatról árulkodó popzenéjével. A nagy áttörést a 2004-es, ma már afféle modern klasszikus státuszba került, a psy-pophoz fehér, plasztik funkot és elektropopot keverő Satanic Panic In The Attic című lemez hozta meg a zenekarnak, illetve ezen a ponton lett mindenki számára nyilvánvaló, hogy az Of Montreal valójában nem is zenekar, hanem a dalszerző-frontember Kevin Barnes egyszemélyes cirkusza. A koncertjeire néha hófehér paripán, máskor simán csak teljesen meztelenül bevonuló, az őrült géniusz szerepét hitelesen alakító Barnes aztán hamar az elmúlt évtized egyik legkarakteresebb és legellentmondásosabb független popsztárjává nőtte ki magát. Átlagban kétévente megjelenő nagylemezein a totális kiszámíthatatlanság, a szélsőségek közötti tébolyult cikázás az egyetlen szervezőerő, ami valamikor jól sül el(Hissing Fauna), valamikor pedig kevésbé (lásd a szörnyű tévedésnek bizonyult Skeletal Lampinget).


Paralyitic Stalks szerencsére inkább élvezetes, mintsem fárasztó, noha az első néhány hallgatás után még kibogozhatatlanul kaotikusnak tűnik a végeredmény; de hát részben ez adja az Of Montreal vonzerejét, ugye. Így ezúttal is sok kis apró, látszólag hanyagul egymás mellé hányt, máskülönben viszont aprólékosan kidolgozott részletből, rétegből, szokatlan hangszerelési ötletből (nem) állnak össze a dalok, amelyek között akad nyugtalanító zajokra komponált tízperces progrock tétel(Authentic Pyrrhic Remission), lökött folkszám (Malfic Dowery) és egy tökéletes popsláger úgy kábé 1973-ból (Dour Percentage). Megnyugtató, hogy Kevin Barnesszal és az ő idegborzoló falzettjeivel ebben az évtizedben is számolni kell.

Polyvinyl, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.