Az athensi Of Montreal kezdetben a 90-es évek végére már komoly tényezővé váló, ám mindvégig következetesen outsiderpszichedelikus popkollektíva, az Elephant 6 megbízható derékhadához tartozott a brit inváziós zenekarokat idéző, kicsit holdkóros, ártalmatlan, ám rendszeres LSD-használatról árulkodó popzenéjével. A nagy áttörést a 2004-es, ma már afféle modern klasszikus státuszba került, a psy-pophoz fehér, plasztik funkot és elektropopot keverő Satanic Panic In The Attic című lemez hozta meg a zenekarnak, illetve ezen a ponton lett mindenki számára nyilvánvaló, hogy az Of Montreal valójában nem is zenekar, hanem a dalszerző-frontember Kevin Barnes egyszemélyes cirkusza. A koncertjeire néha hófehér paripán, máskor simán csak teljesen meztelenül bevonuló, az őrült géniusz szerepét hitelesen alakító Barnes aztán hamar az elmúlt évtized egyik legkarakteresebb és legellentmondásosabb független popsztárjává nőtte ki magát. Átlagban kétévente megjelenő nagylemezein a totális kiszámíthatatlanság, a szélsőségek közötti tébolyult cikázás az egyetlen szervezőerő, ami valamikor jól sül el(Hissing Fauna), valamikor pedig kevésbé (lásd a szörnyű tévedésnek bizonyult Skeletal Lampinget).
A Paralyitic Stalks szerencsére inkább élvezetes, mintsem fárasztó, noha az első néhány hallgatás után még kibogozhatatlanul kaotikusnak tűnik a végeredmény; de hát részben ez adja az Of Montreal vonzerejét, ugye. Így ezúttal is sok kis apró, látszólag hanyagul egymás mellé hányt, máskülönben viszont aprólékosan kidolgozott részletből, rétegből, szokatlan hangszerelési ötletből (nem) állnak össze a dalok, amelyek között akad nyugtalanító zajokra komponált tízperces progrock tétel(Authentic Pyrrhic Remission), lökött folkszám (Malfic Dowery) és egy tökéletes popsláger úgy kábé 1973-ból (Dour Percentage). Megnyugtató, hogy Kevin Barnesszal és az ő idegborzoló falzettjeivel ebben az évtizedben is számolni kell.
Polyvinyl, 2012
