Tüdõvész nélküli Traviata-történet az a szinte operettbe hajló lírai komédia, melyet a Metropolitan Opera HD-közvetítése révén a pesti szerencsések a MûPa Elõadótermében szombat este megtekinthettek. Az egyidejûleg a Bartók rádió programján is szereplõ darab kimondottan ritka madár a repertoáron, s ezúttal nemcsak gusztusos, de ráadásul szexepillel és attraktivitással gazdagon megáldott elõadásban tárta fel könnyed és frivol erényeit. A nemzetközi operaélet (egyik) inspekciós álompárja, Angela Gheorghiu és Roberto Alagna adta a két fõszerepet, a szerelemre vágyó luxusmetressz, Magda, valamint a naiv, ám tüzes vérû vidéki fiatalember, Ruggero szólamát, s a két kiváló mûvész félreismerhetetlen házastársi szerelme némi privát izgalmat ojtott Puccini bájos, de kissé halvány operájába. A kellemes mulatságot nem vagy legfeljebb alig valamelyest csökkentette Gheorghiu elõre bejelentett megfázásának egy-egy tünete vagy épp Alagna tenorjának elõzetes deklaráció nélkül is tudomásul szolgáló hõsi elnehezedése. Kémiailag tökéletes párosuk mellett a Nicolas Jo‘l szellemes rendezését és Ezio Frigerio art nouveau díszleteit ünneplõ produkció - operettbe illõen - egy második szoprán-tenor kettõst, a szubrett Lisette Oropesa és az elegáns szalonkomikus Marius Brencia mondén játékait is felkínálta. A közvetítést jegyzõ Brian Large ezúttal is biztos érzékkel emelte ki nemcsak a zeneileg legértékesebb mozzanatokat (így a II. felvonás Momus kávéházat idézõ fináléját), de úgyszintén a gazdag kitartót formáló Samuel Ramey hibátlan figuráját. A veterán basszista akárha a III. köztársaság valamelyik kabinetülésérõl rándult volna át a MET színpadára, amelynek átdíszletezését ezúttal is figyelemmel kísérhette a kivetítõn csüggõ pesti közönség. A mûsorközlõ szerepét ez estén Renée Fleming látta el, s kétség nem férhetett hozzá, hogy az ünnepelt szopránból elsõrangú hírolvasó válna bármely amerikai tévécsatornánál.
MûPa Elõadóterem, január 10.
***** alá
