Pedig épp tíz éve, hogy berobbantak a köztudatba a Simian We Are Your Friendsének remixével. Sőt nemcsak berobbantak, hanem ledöntötték az indie rock és a tánczene közti falat, miközben horzsolós elektróval megspékelt dalaikkal az éppen akkor zsongó diszkós újjászületésnek is ők lettek az emblematikus figurái. Miután az említett remixért bezsebelték a Grammyt, a 2007-es, cím helyett egy bitang nagy kereszttel jelölt lemezükkel elértek a csúcsra, hogy a kismillió hangmintából összeeszkábált, agyontorzított trekkjeikre azok is bemasírozzanak a táncparkettre, akik addig esetleg idegenkedtek az ilyesféle zenéktől. A négy évvel későbbi Audio, Video, Disco ugyan már a retródiszkós trend után érkezett, de arra mindenképp jó volt, hogy megerősítse a zenekar státuszát: ahogy a 2013-as koncertlemezük, az Access All Arenas is dokumentálta, akkorra már bőven stadionokat töltöttek meg. De aztán eltűntek.
Most pedig, három év hallgatás után visszatért a duó, ami persze talán nem is olyan sok, de ma már bőven elég ahhoz, hogy valakit teljesen elfelejtsenek. Mindenesetre de Rosnay és Augé nem gondolkodta túl a dolgot. A Safe & Sound című programadó darab például olyan, mintha egy klasszikus, hetvenes évekbeli diszkószám modernizált, de ennél többet nem óhajtó verziója lenne, s míg a debütlemezen a D.I.S.C.O. volt az egyetlen direkt sláger, itt a Safe… alaphangját követve még egy csomó kislemezesélyes, slágerkegyanús darab sorakozik a full 2006-os Fire-től a Pleasure lekerekített popján át a videóklippel is megtámogatott Randyig. Ezek mellett pedig ott vannak azért az olyan szellemes dolgok is, mint az Alakazom! megborult klubzenéje, a Heavy Metal című műfajparódia vagy a Love S.O.S. szirénaballadája. Vagyis összességében a Woman éppen azt az ígéretet váltja be, amelyet a megjelenés előtt tett a duó: tényleg olyan végigmenni rajta, mintha a legjobb barátaiddal kocsikáznál.
Ed Banger, 2016
