Lemez

Összegezve

Rachid Taha: Zoom

Zene

Egy kis bocsánatos leegyszerűsítéssel az arab ra•-rock királyaként szokás emlegetni az 1958-ban Oránban született Rachid Tahát. Egy ilyen címkének, ugye, éppen annyi súlya van, mint amennyire lufi, de ebbe most ne menjünk bele, inkább tegyük hozzá, hogy a zendülők királyáról beszélünk, akire pont úgy hatott a Sex Pistols és a Clash, mint a ra•kultúra.

Taha pályafutása Lyonban indult, ahová tízévesen költözött a családjával. Volt ott egy egyesület, ami a bevándorlók jogaiért küzdött, előbb csak annak a rendezvényeit próbálták feldobni egy kis muzsikával. Ebből nőtt ki a Carte de Séjour együttes, mely a letelepedési engedélyről nevezte el magát, és többek közt a szélsőjobbról és a rendőri túlkapásokról énekelt. Közel tíz évig nyomták, és bár csak egyetlen nagylemezük készült, komoly nyomot hagytak.

Aztán 90-ben Taha Párizsba költözött, lényegében akkor és onnan indult a szólókarrierje. Addigra úgy tűnt, hogy megváltozott a világ: a felnőttek toleránsabbak lettek, a fiatalok pedig egyenesen kötelezőnek tartották, hogy arabokkal és feketékkel barátkozzanak. "A ra• jókedvű, vidám zene, azokhoz szól, akik jól akarják érezni magukat" - állította Taha, talán kissé elhamarkodottan. De bizonyára ezzel magyarázható, hogy az első szólólemezein túlteng a technó, vagyis a buli.

Szerencsére nem tartott sokáig ez a vészkorszak, és Tahának sikerült belőnie az elektronikus alapok, az arab tradíciók és a punk-rock optimális arányát. Sőt a legnagyobbat robbanó - és dominánsan akusztikus - Diwan albumával egyenesen odáig merészkedett, hogy fejet hajtson a klasszikusok, Dahmane El Harrachi, Farid El Atrache és mások előtt, miközben egy kalap alá hozta az észak-afrikai irányzatokat, valamint a múlt és a jelen időt. A múltat egy időre - a 2006-os Diwan 2-ig - lezárta ezzel, de lényegében az összegzés jegyei tették emlékezetessé a Made In Medina és a Tékitoi című technós-rockos alapvetéseit is. Az utóbbin a Rock El Casbah feldolgozásával (a Clashtől).

És most új lemeze van, és csak úgy dől a világzenei rádiókból, le sem vakarható a lista éléről. Meg hát többen is azt állítják, hogy Taha eddigi legnagyobb dobása ez, és az sem kizárt, hogy igazuk van. Az első számtól (Wesh N' Amal) magam is padlót fogtam, az egészen új hangot ütött meg: arab spagettiwestern. Ha feldobom, lant, ha leesik, countrygitár. Ez a különleges vadnyugati érintettség hagyott nyomot a Galbi és az Ana című nótákon is (szintén nyerők), de azért nem mondanám, hogy ez a fő csapásirány. Johnny Cash szelleme mellett megjelenik Elvis Presleyé is, nem beszélve a címadó számban megidézett egyiptomi istennőről, Oum Kalthoumról. Hús-vér valóságként pedig Mick Jones szállt be a buliba (a Clashből), na és producerként (plusz gitárosként) Justin Adams, akinek most már nem csak Robert Plant tartozik sokkal. Szóval, ha összegezni kell, a Zoom a frissesség és hagyomány dolgában több mint meggyőző album. Példás. Szomorú, hogy a végén Taha újra fontosnak - illetve aktuálisnak - tartotta előadni a Voila Voila című antirasszista opusát.

Na•ve, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.