A rövidfilm egy eposzi jelzős szerkezettel intézendő el általában: mostoha műfaj. Naná, hisz ki hallott már olyat, hogy ikszipszilon rövidfilm-je már az első hétvégén megdöntött minden kasszarekordot? A kísérőfilm ideája mára már csak nyomokban lelhető fel a világ mozizási szokásai közt, lehetne hagyni az egészet a tévére meg az Oscar-gálák bemelegítő, hangulatjavító traktusára. Egyfelől nem volt ez mindig így, másfelől nem véletlen, hogy így alakult. Olaszok és csehek egy időben (kábé inkább a hatvanas, mint a hetvenes években) kedvelt szórakozási formája volt az ún. szkeccsfilm. Három-öt nagy név összerakta, amije van, a csehek például nemegyszer írók (Hrabal, Skvorecky) köré, aztán kisült a dologból valami. Előbbiből egy iskola eszmei alapvetése: a Gyöngyök a mélyben bízvást nevezhető a nova vlna Magna Chartájának (szerencsére nem én találtam ki). Utóbbiból egy bő óra harsány, térdcsapkodó röhögés (Bűntény a lányiskolában). És én még ismertem olyan férfiakat és asszonyokat is, akiknek mondott valamit az a mozaikszó, hogy Rogopag. Fel kell oldani, mert a jelenben leginkább elérhető metódusra ismerhetünk e műcímből. A Rogopag Roberto Rosselini, Jean-Luc Godard, Pier-Paolo Pasolini és Ugo Gregoretti nevéből rakható össze. Legutóbbi ez irányú emlékünk, a Tíz perc: trombita és a Tíz perc: cselló is hasonmód született. Valaki, alighanem egy megszállott, fölhajtott annyi pénzt, amivel a világ éppen legmagasabban jegyzett direktoraiból kipréselhetett egy-egy komolyan vehető szösszenetet. Az eredmény-ről már lehet vitatkozni... A rövidek éjszakájának nagy dobása viszont pont az, hogy elhagyta e gyakorlatot, és késztermékekkel operált. Fogott öt dúsan dekorált (akad itt minden ordóból, Oscar, Európa Filmdíj, ezernyi fesztiválkitüntetés) rövidfilmet az elmúlt évek terméséből, majd azt mondta, kész, ez egy film. És - hitte volna a fene - igaza lett. Nem is akármilyen film. (Például csak hatvannyolc percig tart az egész.)
Öt-, hat-, tizenhárom perces filmeket elmesélni illetlenség, de még az "éjszaka" leghosszabb, 29 perces darabjának se mennék neki. Ám ami közös bennük, annyival én már beérem. Szellemesek, ötletesek és végiggondoltak, a műfaji szabályok abroncsai közt fergeteges táncot lejtők. Hány "nagyjátékfilmnek" lett volna bőven elég olyan hosszúság, mint ezeknek...
Szerintem nézzék meg - ha nem is a világmegváltás elvárásával.
Forgalmazza a Szimpla Film
