Ötven felé (Kiss Ferenc: Szerelem hava)

Zene

Kiss Ferenc, aki a magyarországi világzene-mozgalom két oszlopos zenekara, a Kolinda és a Vízöntő megalapításával elévülhetetlen érdemekre tett szert, a kilencvenes évek elején olyat tett, hogy maga is megbánta: abbahagyta a koncertezést.

Kiss Ferenc, aki a magyarországi világzene-mozgalom két oszlopos zenekara, a Kolinda és a Vízöntő megalapításával elévülhetetlen érdemekre tett szert, a kilencvenes évek elején olyat tett, hogy maga is megbánta: abbahagyta a koncertezést. Itthon állóvíz, Nyugatra pedig nem engedték valami vámügyi baszkódás miatt, úgyhogy elege lett - onnantól inkább békiben írogatott-szerzett-kutatott, illetve összehozta az első független népzenei kiadót, az Etnofont.

Kábé tíz évet töltött ilyetén "száműzetésben", hanem miután megjelent a Nagyvárosi bujdosók albuma, megtört a jég. Hiányzott is már a muzsikálás, és noszogatták is páran; hogy ne menjünk tovább, az a kiváló gárda, amely a lemezén mögé állt. Ágoston Béla, Huszár Mihály, Babos Károly, Szokolay Dongó Balázs, Lázár Zsigmond, Kovács Ferenc, Palya Bea... és még sokan mások - szóval lépni kellett, tiszta sor. Így alakult meg az Etnofon Zenei Társulás, a Kolinda és a Vízöntő veretes örökségével.

Itthon persze maradt az állóvíz, és hát Kiss sem egy echte menedzserfajta, de azért összejött pár koncert, s most bizonyára fokozódni fog a helyzet, hiszen új lemez van.

"Ötven felé közeledve gondoltam bele abba, hogy mi lesz velem, ha elveszítem az érzést. Elfelejtem, hogy milyen szerelmesnek lenni. Ijedtségemben elkezdtem írni ezeket a dalokat" - áll a Szerelem hava előszavában.

Megnyugtató és ígéretes "felütés" ez, hiszen nincs annál jobb, mint mikor egy lemez mögött kitapintható valami dráma, ami tök személyes, s ugyanakkor - már legalábbis ötven felé - egy nemzedék sajátja. Aztán jönnek a dalok, és pillanatok alatt kiderül: Kiss az archaikus folklór és a Biblia motívumaiba ágyazta a vallomásait, vagyis legalább annyira "körbejárja" a szerelmet, mint amennyire "lemeztelenedik". Az egyikben plátói, a másikban duhaj, a harmadikban zsörtölődő vagy reményvesztett vagy megadó, ami csak belefér.

Ami ugye azt jelenti, hogy ahány szám, szinte annyiféle. Ami ugye azzal jár, hogy nehéz belőni, milyen szájíz marad végül a hallgatóban. Magamról sem tudom. Valahogy úgy vagyok ezzel a lemezzel is, ahogy a Nagyvárosi bujdosókkal voltam: az egyik felével semmi dolgom, a másikkal nehéz betelnem.

Nézem a tartalomjegyzéket: Ideje az esküvésnek, Pünkösdi rózsa, Virágot lépő, Szeress, kicsim - ők kellenek nekem. Mögöttük találom azt a mélyen érzékeny és ötven felé begyulladó Kiss Ferencet, aki közel áll hozzám. Meg amúgy is. A Pünkösdi rózsa - Palya Bea éne-kével, Lukács Miklós cimbalmával, Szokolay Dongó Balázs szaxofonjával - a legszebb dal, amit az elmúlt másfél évben hallottam. Az elmulaszthatatlan.

Április 21-én lemezbemutató koncert a Gödörben, jó szívvel ajánlom. Miért ne lehetne az a nap a szerelem hava? Meg a bujdosóké.

Etnofon Records, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.