Pátkai Rozina: Taladim című új lemezét a líra fogalomkörében lehet értelmezni, bizonyára ez lehet az énekes művészi szándéka is. A színes és sokértelmű zenés versek és verses zenék komplett, kézbe simuló antológiává állnak össze, nem győzöm számolni, hogy hány nyelven. A címadó, Bán Zsófia játékos szövegére, gyerekdal és a reményteljes szerelmes dala is, de prelúdiumként is felfogható, mert a következő, elégikusabb Lorelei Nathaniel Barratt versére ugyanabban a hangnemben indul. Pátkai (akinek nem csak a magyar kultúrába nyúlnak családi gyökerei) egy darabig elhiteti velünk, hogy új albuma a folklórelemekkel meghintett kamarajazz és az angol nyelvű líra keretei között marad. Azután azt vesszük észre, hogy Juhász Gyula többször megzenésített versével lezárul egy fejezet, és újabb kezdődik: Fernando Pessoa, García Lorca adják a dinamikus, de azért „rozinásan” visszafogott tónushoz az intellektuális-érzelmi töltetet. Fantasztikus, ahogy a produkció egybefonja a különböző szálakat: Rozina mindig intim közeli énekhangja, ifj. Tóth István hangulatfestő gitárjátéka, Dés András izgalmas kézidobjai, Ávéd János be-bekúszó szaxofonszólamai és Rohmann Ditta éneke(s)t tükröző csellója. Hangszerelőként és producerként Fenyvesi Márton is közreműködik; biztosan része van ebben a fantasztikusan sikerült összekovácsolódásban. Ismételten vissza-visszatér a dal mint cím és mint lírai műfaj, miniatűr struktúrákkal ékesítve, ujjheggyel megszólaltatott hangszereken, egyszerűen az expozíció, kibontás és lezárás képlete szerint. Kerülik a felesleges ismétléseket, de sugárzó örömmel variálják a melódiákat. Caetano Veloso A Rã-ja (Dal) a kedvencem Rozina csábos előadásában, de ha újra végighallgatom, mint minden jól sikerült antológiában, találok újabb kedvenceket.
Tom-Tom, 2018
