Zene

Izlandot háromszázezren lakják, és egy ideje úgy tűnik, mintha a szigetország minden polgára nemzetközileg is jegyzett pop- vagy rockzenekarokban játszana. Hogyan és kik működtetik az izlandi könnyűzenei színteret? A helyszínen kerestük a választ.

"Stahlbaum egészségügyi főtanácsos gyermekeinek december huszonnegyedikén egész nap tilos volt bemenniük a nappali szobába és még inkább az abból nyíló szalonba. Frici és Marika a hátsó szoba sarkában kuporogtak, az alkonyi sötétség egyre mélyült körülöttük, s mivel elfelejtettek lámpát vinni nekik, inukba szállt a bátorságuk."

Most már van ilyenünk is, valami, ami senki másnak nincs, valami, amiben megint mindenkit beelőztünk, avagy az egyik műsorszerkesztő csatornaindító szavait kölcsönvéve: "kuriózum Magyarországon és a Kárpát-medencében is".

"[Verdi] nemcsak mint életrevaló okos ember, hanem mint magasabb műérzékkel bíró művész is, lassankint szakítani kezdett sorsosai avulásnak indult hagyományával.

A Győrből több mint tíz éve indult Pozvakowski gyakorlatilag az első olyan magyar zenekar volt az első néhány kiadványa idején - a Sinus 2002-ben, míg a Transistor 2004-ben jelent meg -, amit posztrocknak aposztrofáltak, hiszen a két kislemez megjelenése gyakorlatilag egybeesett azokkal az évekkel, amikor külföldön már vadul dübörgött a trend, Magyarországra pedig épphogy kezdett begyűrűzni.

Közel tucatnyi zenekarban gitározott és gitározik a Pop Ivantól és a Chakra Hackertől kezdve a Bardón, az Egy Kiss Erzsi Zenén és a Specko Jednón át az Ági és a Fiúkig és a Kistehénig. Most akusztikus triójával készített új lemezt, Gold For Leslie - Arany Lacinak címmel.

Várjon Dénes Precipitando - címmel kiadott új lemezén Alban Berg Szonátája (1908) után Janácek Ködben (1912) című, négy rövid karakterdarabot tartalmazó ciklusa következik, és a végén szólal meg a legrégebbi (1852-53) mű, a romantika egyik legjelentősebb monumentuma: Liszt: h-moll szonáta. Ez illik Várjon minden hivalkodástól mentes személyiségéhez: számos koncerten csodáltam már meg visszahúzódó és odaadó kamarazenei fellépéseit.

Jelentős, de nem nagy tenorista; rokonszenves, ám nem átütő személyiség - a mexikói Ramón Vargast három évtizedes pályafutása során általában ezen a figyelemre méltó, mindazonáltal a kivételesség szférájától elmaradó szinten észlelték a világ operakedvelő tömegei.

"A következő módosításokat javasolták (úgynevezett barátságból): 1. A főszereplőt nemesemberre cserélni, teljesen eltávolítani még a gondolatát is egy uralkodónak. 2. Feleséget nővérre változtatni. 3. Boszorkányos jelenetet megváltoztatni, visszahelyezni egy olyan korba, amikor még hittek ilyesmiben. 4. Semmi bál. 5. A gyilkosság színen kívül legyen. Stb. stb."

A legendás dzsessz-punk banda alapító, dobos tagjával év végén, az A38-on beszélgettünk a rájuk aggatott címkékről és a testvérviszályról, de szóba kerültek a kanadai sörgyártás égető kérdései is.