Interjú

"Egyszerűsödni akartam"

Bujdosó János zenész

  • Kovácsy Tibor
  • 2013. január 7.

Zene

Közel tucatnyi zenekarban gitározott és gitározik a Pop Ivantól és a Chakra Hackertől kezdve a Bardón, az Egy Kiss Erzsi Zenén és a Specko Jednón át az Ági és a Fiúkig és a Kistehénig. Most akusztikus triójával készített új lemezt, Gold For Leslie - Arany Lacinak címmel.

Magyar Narancs: Ki akartál lépni a rockzene világából?

Bujdosó János: Már régóta szerettem volna egy ilyen akusztikus hangzású zenekart, de igazából véletlenül jött a trió ötlete. Meghívtak valahová, hogy tartsak egy szólókoncertet. Elvállaltam, de úgy éreztem, hogy még nem vagyok kész rá. Összeírtam egy pár számot, elhívtam Vajdovich Árpit meg Németh Csabit, hogy dobjunk össze egy programot. Akkor még főleg feldolgozások voltak, török, görög, kubai népzenék, spanyol polgárháborús nóta. Ez másfél éve volt, és tök jól ment a munka, két hét alatt összedobtunk harmincvalahány nótát, egy teljes koncertprogramot, és tavaly februárban volt az első koncert.

MN: Aztán együtt is maradtatok...


Fotó: Sióréti Gábor

BJ: Igen, mert sikeres volt a koncert, teljesen oda voltak a népek, meg nekünk is bejött, nagyon természetes, magától értetődő volt, hogy így hárman együtt zenélünk. Elég szépen szólt. Egy idő után aztánfölmerült bennem, hogy érdemes lenne lemezt is csinálni ezzel a zenekarral. Lemezre viszont saját zenéket érdemes felvenni, úgyhogy elkezdtem számokat írni, hogy kijöjjön belőlük egy egész lemez.

MN: Ez úgy néz ki, hogy leülsz, hogy na, ma délelőtt írok egy számot?

BJ: Az sem baj, ha kitűz maga elé ilyeneket az ember, akkor is, ha biztos benne, hogy az a szám nem fog létrejönni. De legalább biztosítja a folyamatos munkát, miközben persze nem lehet parancsolni az ihletnek, hogy most jöjjön. Nincs igazából módszerem. Van, amikor valami kis ritmusból indulok ki, egy nagyon egyszerű riffből, és mérnökien tervezek hozzá egy témát. Ám olyan is van, hogy egyszerűen csak beugrik egy téma, ahogy megyek az utcán, megjegyzem, vagy földünnyögöm diktafonra.

MN: Eléggé különös, egyedi zenét játszotok. A leginkább talán dzsessznek lehetne nevezni, de gyakran kifejezetten világzenei hangulata van.

BJ: Ha mindenképpen be kell rakni valamilyen fachba, talán a kettő közé lehetne elhelyezni. Inkább csak a felállás miatt dzsesszes, de a dallamvilág egészen másfelé mutat, amit nem tudok közelebbről meghatározni. Nem nagyon hasonlít semmire.

MN: A trió másik két tagja kifejezetten dzsesszzenész.

BJ: Igen, ők komoly, diplomás zenészek. Árpinak, a bőgősnek kettő is van, egy magyar és egy holland diplomája. 't egy másik univerzumból küldték ide, hogy begyógyítsa az emberiség sebeit. Végtelenül pozitív csávó és jó zenész. Csabi is nagyon jó dobos. Árpival a Kistehénben ismertük meg jobban egymást, és egyértelmű volt, hogy kell nekem ez az ember valamilyen formában, de akkor még nem tudtam, hogy mi lesz ebből. Csabit pedig a Pop Ivanban ismertem meg.

MN: Miben más a lemez, mint az élő koncertek?

BJ: Úgy érzem, hogy egy lemezre kicsit maszszívabb hangzás kell, úgyhogy minimálisan felöltöztettük a dalokat rájátszásokkal, ütős rájátszásokkal. Néhány finom effektet is ráengedtem, de nem vittem túlzásba. Vastagabban szól, amire élőben nincs igazán szükség, mert magának az élő zenének a varázsa elviszi, meg jó masszívan szólunk élőben. Ez is jól szólna lemezen, de ha már csinálunk valamit - úgymond az örökkévalóságnak -, nem árt még jobban hangsúlyozni a benne rejlő finomságokat egy kis rásegítéssel.

MN: Milyen pénzből készült a lemez?

BJ: Ez egy közösségi finanszírozású lemez. A Facebookon hirdettük meg, hogy adakozzanak az emberek. Csodálatos dolog, hogy adtak pénzt, két-háromszáz ezer forintot, és meg tudtuk csinálni úgy, hogy nem kellett pályáznunk. Illetve az Artisjus Alapítvány adott még.

MN: Végül mi lett a szólókoncertezéssel?

BJ: Közben elkezdtem szólóban is koncertezni. Ez azért elég nagy kihívás, egy egész estét megcsinálni egyedül, és éppen ezért érdekel. Van egy anyagi oldala is, hogy minél több produkcióval tudj fellépni, és minél egyszerűbben. Annál egyszerűbb pedig nemigen van, hogy szólóban tudj menni. Ami nem egyszerű dolog persze, mert sok effektet használok, loopokat.

MN: Úgy látom, hogy amikor más zenekarokban játszol, akkor is egyre több elektronikát, pedált használsz.

BJ: Volt egy időszakom, amikor semmilyen pedált nem használtam, sem torzítót, sem visszhangot, semmit, és tudatosan kerültem a bluest. Akkoriban mindazt megtestesítette számomra a blues, amit utálok a gitározásban. A pozőrséget, a semmitmondást, a tartalomnélküliség elfedését jól bevett sémákkal. Aztán később visszacsúszott. Úgy éreztem, hogy most már tudom kezelni. Az elektronika idegesítő dolog, könnyen lehet hibázni vele. Hogy mikor lépek rá egy fémtárgyra, az már nem a zenéléshez tartozik szerintem. Úgyhogy néha legszívesebben kidobnám dühömben az egészet az ablakon. Ugyanakkor viszont szükségem van rá, mert érdekes hangzásokat akarok létrehozni.

MN: A trióban te írod a számokat, aztán közösen hangszerelitek őket?

BJ: Az a jó a triófelállásban, hogy a hangszerelésben nem lehet annyira elszállni. Éppen ez érdekel egy idő óta: a minél letisztultabb hangzás. Tehát megírom a számokat, az akkordmeneteket. De hogy ezt aztán ki hogyan osztja be a dob vagy a bőgő részéről, azt rájuk bízom, mert ügyesek. A lényeg az, hogy egyszerűsödni akartam. Rövidebb, kevesebb témából építkező számok. Ezt éreztem kihívásnak, nem azt, hogy bonyolult, soktételes dolgokat rakjak össze. A dinamikája is más egy kicsit. Korábban mindig az volt, hogy még és még rá akartam tenni egy lapáttal, hogy erőteljesebben, erélyesebben szóljon, akkor is, ha már nem volt mit rátenni. Most inkább elveszünk a hangerőből, a telítettségből. Kevesebb a csúcspont, viszont éppen emiatt jobban kiemelkednek.

MN: Van most civil foglalkozásod? Pár éve a bicskei menekülttáborban voltál szociális munkás.

BJ: Igen, főiskolai szociális munkás végzettségem van. Bicskén úgynevezett kísérő nélküli kiskorúakkal foglalkoztam úgy két évig. Jó volt az egész meló, de nagyon fárasztó. Tizenkét órás ügyeletek voltak. Nem voltam jó szocmunkás, az adminisztrációt meg ilyeneket nem bírtam soha. Ha meghallom azt a szót, hogy "intézményrendszer", azonnal standby állapotra kapcsol az agyam. De a gyerekekkel a személyes kapcsolat, az tök jó volt.

MN: Mi volt a feladatod?

BJ: Minden. Mondjuk, ötven kiló halal vágású hús érkezett, hozzuk el a konyhára. Vagy ingyenes utazásra jogosító papírt szerezni az egyik gyereknek. Focizni velük a tornateremben. Orvoshoz vinni őket. Mindenféle konfliktushelyzetet kezelni negyven gyerek között. Voltak zenés foglalkozások is.

MN: Mi történt ezeken?

BJ: Mindig ott volt a gitár, és azokat a dalokat gyakoroltuk, amiket ők dúdoltak vagy hallgattak. Főleg afgán nótákat. Ezek az ázsiai, közel-keleti zenék akkor is nagyon tetszettek, és a trióban is sok ilyen hatás van jelen, szóval zeneileg még tanultam is.

MN: Te félig roma vagy. Van ehhez valamilyen viszonyod?

BJ: Van, sőt egyre inkább, mert egyre többször igazoltatnak. A nőm azt mondja, hogy ahogy öregszem, egyre romásabb vagyok. Idén kétszer is előfordult, hogy a Körúton bementem egy ABC-be, és rám szóltak, hogy pakoljam ki a zsebeimet, különben hívják a rendőrséget. Addig nem volt romatudatom, de most egyre inkább van, és természetesen büszkén vállalom. Nyilván ki vagyok akadva. Amikor a romákkal szembeni előítéletről beszélünk, a fehér emberek csak az empátiájukra hagyatkozhatnak, a saját jóérzésükre, hiszen az előítéletet nem lehet igazából átérezni. Onnan tudom, hogy én sem éreztem át. Eddig, ha valaki bunkó volt velem, soha nem éreztem, hogy azért, mert roma vagyok. Most viszont úgy érzem, hogy azért akarták kipakoltatni a zsebeimet, mert roma vagyok. Nem fontos, hogy így volt vagy sem. Megéreztem, hogy milyen az, ha olyasmiért tekintenek bűnöző elemnek, amiről nem tehetek. Kicsit olyan érzés, mint amikor kirabolnak. Csak állsz tehetetlenül. Mindenkinek ajánlom, hogy saját emberi épülése érdekében valahogy ismerje meg ezt a semmi máshoz nem hasonlítható érzést!

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.