Szívig magyar

Elindult a Dankó Rádió

Zene

Most már van ilyenünk is, valami, ami senki másnak nincs, valami, amiben megint mindenkit beelőztünk, avagy az egyik műsorszerkesztő csatornaindító szavait kölcsönvéve: "kuriózum Magyarországon és a Kárpát-medencében is".

Tény, hogy ilyen képződmény, mint az új nótarádió, eddig nem volt, habár a nagy kérdés továbbra is áll: igény van-e rá? Az MTVA-vezérigazgató Böröcz István szerint nem is kicsi: "a magyar nóta kiszorult a médiából, annak ellenére, hogy sokmilliós, zömében vidéken élő tábora van a műfajnak". Legyünk jóhiszeműek, és fogadjuk el ezt a feltételezést, még akkor is, ha igen furcsa ez a mondat, egyfelől a nóta kiszorulásának képzete, másfelől a sok millió "éhes" hallgató víziója (egyébként is, a sok millió mit jelent?), harmadrészt pedig a "vidékezés" miatt. Szerény véleményünk szerint kiszorítani olyasmit lehet, amire nincs rettentő nagy társadalmi igény, pontosabban fogalmazva, amire nincs ilyen igény, az szépen lassan magától elpárolog az éterből. De ez persze nem sokat jelent, ilyen alapon irodalomnak és komolyzenének sem kéne adásba kerülnie, viszont akkor inkább a kiszorítás arrogáns képe helyett, mondjuk, az értékőrzésre kellett volna inkább hivatkozni. Ugyancsak homályos a sokmilliós hallgatóság elképzelése. Történt erre felmérés vajon? Mert ez így szimplán hasra ütésnek tűnik. Az a magyarázat pedig, hogy az interneten kísérletileg sugárzott MR-7 hasonló zenei anyaggal olyan sikeres volt, hogy indokolt egy országos rádió elindítása, valahogy nehezen vizualizálható, hiszen a nótarádió célközönségének és az internethasználók halmazának uniója, lássuk be, elég vékonyka.

Sajtótájékoztató a nótacsatorna indulásakor


Sajtótájékoztató a nótacsatorna indulásakor

Fotó: Szigetvár / MTI

A vidék megjelölése bázisként pedig amellett, hogy enyhén közhelyes, azért is sántít, mert a Dankó Rádió ára nagyjából a teljes vidéki stúdióhálózat leszerelése volt. Az MTI szép, tömör összefoglalásában: "megszűnik a Régió Rádió győri, pécsi, szegedi, debreceni és miskolci stúdiója, az MTVA a bérelt ingatlanok szerződéseit felmondja, saját stúdióit pedig kiadja", plusz a munkavállalók jó részének megszűnik a munkaviszonya. Innen nézve pedig egészen más fénytörést kap az ügy. Egész egyszerűen arról van szó, hogy vidéken megszűnik a műsorkészítés, helyette a vidéki hallgatók megkapják Talabér Erzsébettől az Egy cica, két cica, száz cica, jaj!-t napi háromszor, mert, ugye, ők azt szeretik, a kiadott ingatlanok pedig hozzák a pénzt, amit a feleslegesnek nyilvánított regionális munkatársak eddig csak vittek. Vagyis akárhányszor leírhatja, bemondhatja már a Bródy utcában serénykedő új Dankó-különítmény, hogy műsoraik, sőt, híradásaik a magyar vidékre koncentrálnak, senki nem veheti ezt komolyan. Pláne, ha felidézzük, hogy a Régiók Rádiója frekvenciái is sok nótát és operettet közvetítettek, magyarán a kiszorult műfajokra való hivatkozás is csak szájtépés. A lehető legegyszerűbb és legáltalánosabb leépítés fedősztorija a nagy dérrel-dúrral beharangozott Dankó Rádió.

Éppen ezért - persze a kijelentés alapvető cinizmusa mellett - röhejes Jónás István, a Magyar Rádió vezérigazgatójának "szociálisan érzékeny" nyilatkozata: "a cigány származású Dankó Pista életútja arra bizonyíték, hogy a legmélyebb pontról is a legmagasabbra lehet jutni tehetség, akarat és kitartás révén". Hiszen Dankó Pista hiába volt valóban a magyar nóta szupersztárja (életrajzi filmjében például egy másik nehéz sorsú szupersztár, a naplemente-mosolyú Jávor Pál alakította), mégis pártfogóitól függve, egy rokoni lakásban halt meg negyvennégy évesen. Rendben, híres lett, Jókai, Juhász Gyula, Gárdonyi írt róla, Herczeg Ferenc gyászbeszédet is tartott ravatalánál, sőt Ady a nemzeti érzés felélesztőjét látta benne, és a magyar sík - ahol "szívig magyar minden" - dalnokaként ünnepelte. De ma, egy szimplán spórolásból létrehozott csatorna elindítását megfejelni "a zenész cigány a jó cigány" kezdetű rigmussal, a magyar társadalom latens rasszista tradíciójának kedvenc képével - ez éppen annyira riasztó, mint amennyire illik az egész vállalkozáshoz.

Dankó Rádió, indult december 22-én

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.