Pilanatnyilag gyógyít (Graham Cunnington a Trafóban)

publikálva
1999/6. (02. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tetszenek még emlékezni a Test Departmentre? Ez az a brit kollektíva, melynek tagjai hosszú éveken át szakmányban püföltek fát és fémet, s oda, ahová lecsaptak, szívesen képzelték Maggie Thatcher arcképét. Hát arra a fiúra, aki láthatóan beteg lábakkal bicegett egyik ütõhangszertõl a másikig? Test Dept nincs már, Maggie nyugdíjban, a bicebóca viszont színházzá érlelte fájdalmát, és most átnyújtotta Budapestnek, szeretettel.

Graham Cunnington a Trafóban

Négyszer járt nálunk a Test Dept, s ahogy az egy ritmusra és ideológiára járó társaságtól elvárható, elõadásaik látványa legalább akkora erõvel hatott, mint a zaj, amit csaptak. Minden a helyén volt, a vászonra vetített képektõl a verejtékezõ hónaljakig, a teátrálisan lendített kalapácsok látványától a kopácsolás alá kevert áriázásig. Elsõ és "legiparibb" itteni koncertjüket tíz évvel késõbb, 250 példányban, kazettán kihozta Karel (Faces Of Freedom - Live In Budapest 1985; az Unacceptable Face Of Freedom címû Test Dept-LP után szabadon). A második a brit birodalmi múlttal nézett szembe ´87-ben, ´90-ben, a kelet-európai változásokra is reagálva dübörögtek, végül ´93-ban csak úgy.

*

Amikor még Test Deptként dolgoztak, a fiúknak csak keresztnevük volt, Toby, Angus, Graham és két Paul, aztán közéjük álltak mások is, vezetéknevet nem használtak, személyiségüket a közösbe olvasztották. Ennek vége, újra van nevük. Angusból Angus Farquhar lett, õ most a rendezõ, Grahambõl Graham Cunnington, övé a színpad. Levegõben lógva, földön ülve, mûtõasztalon fekve, botra támaszkodva, mankóval sántikálva, és persze segédeszköz nélkül állva, sõt ugrálva éli végig egy órában az életét. Kisbaba lesz: nem érti, mi az az égetõ fájdalom a csontjaiban (mi már tudjuk: gyógyíthatatlan, legfeljebb kezelhetõ ízületi gyulladás). Négyéves gyerek: várandós édesanyját fürdõkádba fulladva találja, és azt képzeli, õt hibáztatják a mama epilepsziás rohamaiért. Kisfiú: a többiek pingvinnek csúfolják, kiközösítik, elverik. Kamasz: leáll a fájdalomcsillapítókkal. Punk: a Sex Pistols segítségével (a Bodies szól, de hogy) önmaga mer lenni (meg is kapja érte a magáét). Férfi: akarja a szerelmet, de tart is tõle. Test Dept-tag: napi nyolc órában fémeket kalapál. S mindeközben beteg: orvosok kísérleteznek rajta, minden percben olyan fájdalommal él együtt, amit a szerencsés többség soha meg nem ismer. Legfeljebb így, most, áttételesen, tõle.

A BritEnergia sorozat nyitányaként volt a Trafó Graham Cunningtoné két estén át - meg az elsõ elõadás utáni éjszakán, ami reggelig tartott, állítólag mindenkit asztal alá bír inni, szerencsére a hotel ott van az utcában. Másnap, fellépés elõtt egy órával beszélgettünk - szívesebben hozzálátott volna szokásos meditációjához és a stretchinghez, hogy lazábban tudjon mozogni, de elõzõ nap a szavát adta az interjúra, így végül megalkudtunk tizenöt percben. Közben berendezték a színpadot, elhelyezték a székeken az elõadás magyar szövegét (volt kollégánk, Csejdy András fordította). Kértem, foglalja össze, mi történt a Test Departmenttel, mióta utoljára nálunk jártak, mert bevallom, nyomukat vesztettem. Közel tíz évet, két percben. A lényeg, hogy elõbb Angus szállt ki, hazament Skóciába, és megalakította az N. V. A. színházi csoportot (a Graham-féle Pain a legkisebb produkciójuk, nagyobb szabású dolgokat csinálnak, ipartelepeken, természetben, legközelebb egy skóciai völgy lesz a színtér), a Test Dept pedig tovább turnézott, zenéje táncolhatóbb lett, "samplereket, sequencereket és ilyesmiket kezdtünk használni". Nemigen csináltak már olyan tematikus elõadásokat, mint a nálunk is bemutatott Birodalmi darab vagy a kelta múlton keresztül a 80-as évek végéhez szóló Gododin, végül tavaly fel is oszlott a zenekar. "Közös entitásként megszûnt a Test Dept, de a gondolatok tovább élnek abban, amit most csinálunk, és néhányan idõnként együtt is dolgozunk."

*

A Test Dept politikusságához képest ez az elõadás végtelenül személyes. Eredetileg az N. V. A. ´93-as, Sabotage címû mûsorához készült, ami az emberi testrõl szólt: Angus mûvészeket kért fel, csináljanak valamit, fessenek, performáljanak stb. Graham is köztük volt. Az a tíz perc, amit egy magasba emelt, szûk dobozban saját sajgó testérõl és testével elõadott, akkorát ütött, hogy muszáj volt továbbfejleszteni. Így született meg a Fájdalom. Két éve debütált vele Glasgow-ban, aztán Birmingham, London, Amszterdam, tavaly ismét Glasgow és Edinburgh.

Vajon hányszor viheti az ember színpadra ennyire direktben saját életét? "Igen, hát nagyon ott kell lennem, érzelmileg is. Ez az elsõ szerepem, nem vagyok színész, de fejlõdök... Nem tudom, pillanatnyilag jólesik. Gyógyít. Ez is az egyik oka annak, amiért csinálom. Amikor elhatároztam, hogy belekezdek, már évek óta mankóval jártam, egyre romlott az állapotom, emiatt aztán sok munkát kellett belefektetnem, fizikailag, szellemileg edzenem magam, de azzal, hogy írás közben érzelmileg bejártam a múltamat, gyógymódot is találtam. Most tehát jó, és tudom csinálni, de ha ez az érzés elmúlik, abba fogom hagyni. Mentálisan talán megterhelõbb, mint fizikailag, bár ezt azért nehéz mérni."

A Fájdalom miatt Grahamet valamennyire felkapta a média, cikkek születtek, rádiómûsorokba hívták, de nem akar a mozgássérültek szószólója lenni. "Csak a saját magam ügyét kell elõrevinnem. Ez a darab a fájdalomról szól, és a saját képességemrõl, hogy miképp tudok megbirkózni vele. Mindenkinek más az élete. Mindenki érez lelki vagy fizikai fájdalmat, és ezért át tud érezni valamit az elõadásból, de végül is mindenkinek a saját életét kell élnie. Kaptam leveleket mozgássérültektõl, akikre bátorítólag hatott, volt, aki elõadás után megköszönte, hogy erõt adtam neki, és ez jó érzés. Az én szememben nincsenek egészséges és beteg emberek. Talán van, aki sajnálkozva néz rám a nyilvánvaló beteg állapotom miatt, de én tudom, hogy boldogabb vagyok, mint sokan, akik fizikailag teljesen egészségesek. Lehet, hogy nekik még rosszabb."

Szõnyei Tamás

publikálva
1999/6. (02. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...