Richard Wagner elszerette a kor neves karmesterének, Hans von Bülow-nak a feleségét, Cosimát, nem mellesleg Liszt lányát. Innen az anekdota: „Ismeri ön Wagnert?” „Persze, a feleségem férje.” Talán nem csak ezért, de Von Bülow ezután meggyőződéses és hajlíthatatlan brahmsista lett, s ha minket kérdeznek, nem fogott mellé vele. Innen nézvést mégis különös, hogy Richard Strausst, aki fiatalon éhes szemekkel figyelt mindenre, ami a szeme elé került, legalább annyira lenyűgözte Brahms, mint Wagner. 1884-ben Von Bülow ismertette össze a harmincnégy évvel idősebb német mesterrel. „Fiatalember, ismerkedjék meg Schubert táncaival, és próbáljon meg egyszerű, nyolcütemes melódiákat alkotni” – hangzott a szakállas mester tanácsa, s ha Strauss ezt komolyan nem vette volna, talán nem ilyen lenne a Rózsalovag vagy a Till Eulenspiegel. Szóval ki tudja, mi történik, ha Cosima kicsit hűségesebb?
A Nemzeti Filharmonikusok a két zeneszerző műveiből ad koncertet az elmúlt években nemzetközi karmesterversenyeken jeleskedő Hontvári Gábor vezényletével. Az első igazán érett Strauss-mű, a Don Juan után a fiatalkori Kürtversenye szól a Berlini Filharmonikusok szólótülkösével, Stefan Dohrral. A szünet után Brahms II. szimfóniája (Zeneakadémia, március 10., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
