A 2009-ben autóbalesetet szenvedett, és évekig kómában vegetáló zenész ugyanis néhány hónappal a négy évvel ezelőtti Koi No Yokan megjelenése után, mindössze 42 évesen elhunyt. A Deftones persze ment tovább, hiszen már Cheng balesete után beugrott a helyére Sergio Vega, a Quicksand egykori basszusgitárosa, akinek a Gore immár harmadik közös lemeze a Deftonesszal, miközben a még Chi Chenggel felvett Eros (amelynek a Diamond Eyes előtt kellett volna megjelennie) még mindig a fiókban pihen – és egyre nagyobb a valószínűsége, hogy ott is marad örökre.
A Gore viszont itt van, és valószínűleg úgy fog bevonulni a Deftones-történelembe, mint a lemez, amelynek visszafogott dalai annyira lezsibbasztották a banda metálőrült gitárosát, Stephen Carpentert, hogy saját bevallása szerint kedve se nagyon volt stúdiózni. Ő és Chino Moreno énekes afféle tűz és víz kapcsolatban vannak, de gyaníthatóan habitusbeli ellentétük teszi elsősorban a Deftonest annyira naggyá, hiszen a viszontagságosan elkészült Gore olyan remekmű lett, amilyet nemhogy a Diamond Eyes, de még talán a White Pony óta sem írt a zenekar. Carpenter, ahova csak lehetett, azért beröffentette a pokolian mélyre hangolt gitárjait, ám ezzel együtt is tény, hogy a Gore egésze inkább tükrözi az énekes, mint az ő világát. New wave-be hajló, irtózatos refrénnel támad például a Prayers/Triangles, a záró Rubicon pedig olyan, mintha a Cure jammelne a Meshuggah-val egy három oktávval magasabban éneklő Robert Smithszel a mikrofonnál. Az Alice In Chains-es Jerry Cantrell vendéggitározásával készült Phantom Bride pedig az egyik legnagyobb dal, amit ez a zenekar valaha megírt: az óriási refrén már-már popossá teszi az egészet, hogy a végére helyezett, visszafelé bejátszott gitártémára beúszó, pincébe hangolt Carpenter-riffelés végképp elmebetegül kreatív megoldásnak hathasson. Csakúgy, mint egykor a White Pony, a Gore sem lett túl könnyen emészthető anyag, mégis tartalmaz annyi fogódzót, hogy végzetesen berántsa a hallgatót, akit végre egy olyan zenekar kalauzol, amelyik a járt utak választása helyett lemezről lemezre képes tovább tágítani a hangzásvilágát.
Warner, 2016
