Rajzfilm - London fölött - Robert Zemeckis: Karácsonyi ének

  • - ts -
  • 2009. november 19.

Zene

Aki a Disney-stúdiók környékén Dickens "hagyományos értékeit" keresi, teljesen nem tévesztette el ugyan a házszámot, de jobban tette volna, ha a BBC-nél kopogtat. Ám a kázus brutális egyszerűsítése lenne, ha elintéznénk az egészet annyival, hogy tessék lelapátolni róla a cukrot, ott lesz az valahol alul. Új-Hollywood második generációjának tán legjobbika, Zemeckis ugyanis módfelett konzekvens munkát végzett. Hogy mindez inkább John Leech (az első kiadás illusztrátora) irányában látszik érvényesülni, mint Dickens felé, nyilvánvalóan az anyag (a film, pláne a rajzfilm) természetéből és a 3D adta lehetőségekből fakad - de szavamra, édes mindegy. Jelen esetben Leech=Dickens; mint ahogy szinte az összes korábbi moziverzió vagy egyéb illusztrációs törekvés is, legyen az akár a legigényesebb (mondjuk: Arthur Rackman), sem kiszakadni kívánt Leech világából, csak legfeljebb tágítani az univerzumot - gyönyörűzni rajta még egy kicsit. (Olyan az egész, mint Josef Lada és a Svejk, szétválaszthatatlan.)

Aki a Disney-stúdiók környékén Dickens "hagyományos értékeit" keresi, teljesen nem tévesztette el ugyan a házszámot, de jobban tette volna, ha a BBC-nél kopogtat. Ám a kázus brutális egyszerűsítése lenne, ha elintéznénk az egészet annyival, hogy tessék lelapátolni róla a cukrot, ott lesz az valahol alul. Új-Hollywood második generációjának tán legjobbika, Zemeckis ugyanis módfelett konzekvens munkát végzett. Hogy mindez inkább John Leech (az első kiadás illusztrátora) irányában látszik érvényesülni, mint Dickens felé, nyilvánvalóan az anyag (a film, pláne a rajzfilm) természetéből és a 3D adta lehetőségekből fakad - de szavamra, édes mindegy. Jelen esetben Leech=Dickens; mint ahogy szinte az összes korábbi moziverzió vagy egyéb illusztrációs törekvés is, legyen az akár a legigényesebb (mondjuk: Arthur Rackman), sem kiszakadni kívánt Leech világából, csak legfeljebb tágítani az univerzumot - gyönyörűzni rajta még egy kicsit. (Olyan az egész, mint Josef Lada és a Svejk, szétválaszthatatlan.)

Ugyanakkor Zemeckis nem csupán a Dickens-adaptációkhoz hűséges ezen - a korszerű technika dicsőségét zengő - kiáltványban, de disneys önmagához is. Emlékeznek önök arra, amikor megfordult a szél? Egy kovácsoltvas szélkakas mutatta meg London háztetői fölött a Disney 1964-es (a korszerű technika dicsőségét zengő) Mary Poppins című (ugyancsak a repülés mámorító voltát középpontjába állító) filmjében. Nos, piszkosul nem véletlen, hogy Zemeckis is úgy kezdi, hogy megmutatja nekünk ezt a szélkakast (s mert hollywoodi dolgozóról van szó, aki mindent kétszer mond, kétszer-háromszor is elmond: rögtön megmutatja a Szent Pál-székesegyházat, s azonmód néhány kéményseprőt is - "Over the rooftops, step in time"). A közben eltelt majd fél évszázad alatt a technika óriásit, a hozzáállás szemernyit sem változott: Stevenson és Zemeckis Robertek ugyanazt a követ fújják, előbbi épp úgy viszonyul P. L. Travershez (író) és Mary Shepardhoz (illusztrátor), mint utóbbi az övéihez. Julie Andrews bár kevésbé sikerült kócosra, mint "eredetije", Jim Carrey meg kicsit jobban, de legalább nem énekel, bár ez nem sokat számít (hiszen énekelhetne, majd' pont a Karácsonyi énekből ne csináltak volna musicalt!) - Carreyt még összehasonlíthatnánk George C. Scott-tal is vagy a közelmúltból Patrick Stewarttal akár, akkor is csak a technika különbözne; Zemeckis legkevésbé sem akarta elhagyni a közös bolygót. Mert bármennyire is dombornyomású illusztráció lett végül műve, csak a befogadói lustaság kérheti számon rajta az "eredeti szellemet".

Magyarul, jön ez a Karácsonyi ének, jó napot kívánok, ez és ez vagyok, tudok valamit, amit a rokonaim még nem tudtak: megmutatom, mit tud a 3D, milyen az, amikor a színpad kellős közepére állítjuk fel a zsöllyét, megmutatom a röpülés mámorát. S már száll is... Röpül London fölött. És csal, akinek nem emelkedik vele együtt a gyomra.

Így avval, hogy Dickenst továbbra is olvasni kell, nem mondunk semmit.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

„Amióta a kormánynak központi témája lett a gyermekvédelem, szinte soha nem a lényegről beszélünk”

Az elhanyagolással, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett az elmúlt években idehaza, ahogyan az öngyilkossági kísérletek is egyre gyakoribbak a gyerekek körében. A civil szervezetek szerepéről e kritikus időkben Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője beszélt lapunknak.

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.