Interjú

„Rakoncátlankodtunk”

Rupaszov Tamás zenész, lemezkiadó

Zene

Huszonöt éves a Trottel Records. A kiadót alapító Rupaszov Tamásnak nem kellett több, alkalomhoz méltó ajándékkal lepte meg a punk rajongóit. Pajtás daloljunk a címe, s a napokban már a második része jött ki, színes vinilen, az Inconnu Csoport pompás borítójával, fanzine-nal – számozott, prémium kiadásban.

Vinilen – jobb körökben: bakeliten – eddig elérhetetlenek voltak ezek a felvételek, legalábbis Magyarországon. Arról a nemzedékről és arról a „szutyok-punkról” (copyright Rupaszov) van szó, amely a nyolcvanas évek első felében tűnt fel, az – URH, Bizottság, Kontroll Csoport, Balaton, Európa Kiadó fémjelezte – artisztikus undergroundtól függetlenül. Tizenéves iskolások alkották, rácsodálkozva a Sex Pistolsra, és bátorságot merítve a háromakkordos punkból, hogy hangot adjanak frusztrációjuknak és önfeledt lázadásuknak.

Rupaszov Tamás 15 éves volt, amikor 1981-ben az első zenekarát alapította, miután vett három órát basszusgitáron. „Mi fogta meg a punkban?” – kérdeztem. „Az energia – vágta rá –, a szabadság érzete, a zene lüktetése. Úgy csapott belém, mint a villám. Persze minden egészséges tinédzser fogékony volt a lázadásra, és ehhez jó táptalajul szolgált a nyolcvanas évek eleje. Ráadásul elég korán kezdtem meccsekre meg koncertekre járni, és a hétköznapi kellemetlenségek, a gumibot, a kardlap, a vízágyú és a civil rendőrök csak úgy pumpálták az ember agyába a vért.”

Zenekara, a Rottens csak fél évig húzta, énekesüket, Franciát lecsukták izgatás, betörés és súlyos testi sértés vádjával. Rupaszov ekkor új bandát alapított, amely a Der Trottel nevet kapta, mivel úgy gondolták, hogy az valami durvát jelent. (A tökfejek…) Ennek a dobosuk dobbantása vetett véget, de semmi vész, 1984-ben Rupaszovot már a Marina Revue-ben hallhattuk (leszámítva azt a hét hónapot, amit Franciaországban töltött illegálisan). Ezt afféle szupergruppként tartják számon, amelybe Balatoni Endre a T-34-ből, Papp György a Qssból érkezett. Felléptek a balatonszemesi tehetségkutató versenyen és a Paks Totál 85 punkfesztiválon, ahol géppisztolyos katonai rendészek alkottak sorfalat a terem végén. Aztán feloszlottak ők is. Rupaszov 1986-ban újjászervezte a Trottelt, de immár die névelővel. Ezt azonban hajlamos volt dájnak ejteni a nyugati publikum, így hamarosan szimpla Trottelként folytatták tovább.

Ahogy haladunk az időben, úgy válnak egyre markánsabbá Rupaszovék számai, s úgy általában a Pajtás daloljunk X felvételei. Amit a Marina Revue, az Auróra Cirkáló és a Tizedes meg a többiek művelt, az több mint puszta kordokumentum.

Érdekelt, mennyire volt egységes a színtér. „Az első években egyformán álltunk a dolgokhoz – idézte fel –, mind nagyon fiatalok voltunk, rakoncátlankodtunk, és a koncerteken mindenféle rendszer- és szovjetellenes dolgot kiabáltunk. Emlékszem, 15 évesen írtam, hogy »London gépei lövik Moszkva légterét«. Fogalmam sincs, hogy miért. Ez valami evidencia volt. Tiniként is tudtuk, hogy abban a posványban, ami körbevett, jócskán benne volt a Szovjetunió. Ahogy belegondolok, mintha mindenkinek lett volna olyan száma, amiben a szovjeteket szidta. A metszéspont szerintem ott volt, hogy hánytunk mindentől, nem akartunk a szürke masszába tartozni, és egyáltalán nem akartunk úgy élni, ahogy a felnőttektől láttuk. Megalkuvás, közöny mindenütt. Aztán a nyolcvanas évek második felére már érzékelhetővé váltak a zenekarok közti különbségek, politikai nézetben, hozzáállásban és tudatosságban is. A Trottel akkor már a maga útját járta, sokan nem értették, de nem akartunk klisék alapján működni, még ha a punk kliséi voltak is.”

Tegyük hozzá, ebben a változásban közrejátszottak az 1983–1984-es koncepciós perek is. Ezek következtében izgatás (megalapozatlan) vádjával két évre lecsukták a veszprémi Közellenség és a szegedi CPg tagjait. „A perek után támadt egy kis űr, 1985-től már más korszakról beszélhetünk. Zaklatás sem volt annyi, és ahogy idősebbé váltunk, már árnyaltabban fogalmaztunk, egyrészt a korunkból adódóan, másrészt mert senki nem akart börtönbe kerülni.”

A CPg-t és az ugyancsak jelképes ETA-t hiányolom a „Pajtások” közül – tettem szóvá.

„A CPg egyes tagjainak nem feleltek meg azok a kondíciók, amiket ajánlani tudtam. Amikor nekikezdtem a válogatásnak, csináltam egy hosszú listát a szóba jöhető zenekarokkal, de végül azokkal kezdtem dolgozni, akik szintén lelkesedtek, és akikkel zökkenőmentesen tudtam haladni. A magyar punk értetlenkedő, negatív része már régóta nem érdekel. Ráadásul az a kevés dokumentum, ami eddig megjelent, mindig ugyanazokat a zenekarokat mutatta be, úgyhogy jobbnak láttam szélesíteni a kört. Az ETA-t meg fogom kérdezni, de egy korábbi rossz emlék most visszatartott. Szóval, ha ezek a zenekarok szívesen rákerülnének a tervezett négy rész valamelyikére, annak én is örülnék. De pluszmacerára nem vágyom, az csak leszívja az ember energiáját.”

Ami a kör szélesítését illeti, az valóban nyerőnek bizonyult. Így került képbe az egri Biztonsági Tanács, amelynek énekese, Juhász Mihály a mozgalom egyik meghatározó alakja volt. Ő szervezte az első paksi fesztivált, ő szerkesztette a Vitamin fanzine-t, és ő vezette az egri Más (majd EGAL) klubot igazán példásan. Újra találkozhattam egykori kollégánkkal, Para-Kovács Imrével is, a miskolci Koordináció B (azelőtt Ideges Dögevők) basszusgitárosaként. A második lemezen (Pajtás daloljunk Y) pedig a (kőbrutál) szekszárdi Pink Panthersre kattantam rá. Őket szívesen, bármikor; de lényegében meggyőző az egész album, főszerepben a Herpesz, a Qss, a Kretens és a Die Trottel, az Emigránsok című felkavaró számával.

Rupaszov 1986-ra a hazai punk megkerülhetetlen katalizátora lett. Miféle elkötelezettség hajthatta? Zenei? Mozgalmi? Politikai?

„Kezdettől magunk szerveztük a koncerteket, magunk csináltuk a plakátokat, magunk is ragasztottuk – ez egy olyan dolog, amit az ember maga csinál. Aztán pár évvel később bekerültünk a Do It Yourself! mozgalom vérkeringésébe, ami totálisan megragadott. Attól kezdve tudatosabbá vált minden: ’85-től illegális kis kiadócskaként nyomattuk kazettákon a hazai punkot itthon és külföldön, fesztivált szerveztünk, fanzine-t csináltunk. Így csúsztunk bele a rendszerváltás időszakába, ami után ez a történet is komolyabbra fordult. Végül is úgy gondolom, hogy a saját életemnek voltam a szervezője, hogy lehetőleg azt csináljam, amit szeretek, és a lehető legfüggetlenebb módon. Ennek az életérzésnek a zenei, a mozgalmi és a politikai része egyaránt az ember gyomrából jön eleinte, meg sem fogalmazza magának, csak később tudatosul.”

Így jutottunk el 1992-ig, a Trottel Records megalapításáig. Abban az időben már korántsem azt jelentette a punk, mint tíz évvel azelőtt. Belefért a népzene is, lásd az erre is gyakran cirkáló Chumbawambát, The Exet vagy Dog Faced Hermanst. Mintha a Trottel Records is ezen a csapáson indult volna el…

„Hektikus fazon vagyok, a ki­adóm is hektikus – így Rupaszov –, sosem volt célom egyetlen stílust körüljárni, sok minden érdekel. A Trottel Records hű maradt a punk szellemiségéhez, ami a működési formát, az energiát, a hozzáállást és a miliőt illeti. De zenei­leg iszonyatosan unalmas lenne évtizedeken keresztül ugyanazt csinálni. Semmi bajom azokkal, akik leragadtak valaminél, de én nem ilyen vagyok. Nekem a punk sokkal többet jelent, mint az a három-négy akkord, amivel kezdtem. És ezzel így lehettek az említett zenekarok is.”

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.