rés a présen

A szóbeliség dominál

Závada Péter slammer, nyelvtanár, költő

  • rés a présen
  • 2011. december 12.

Zene

rés a présen: Egy slam poetry formáció nem a hangszeres tudáson alapul. Mi hozott össze titeket?

Závada Péter: Süveg Márkot (Akkezdet másik Phia) lassan 16 éve ismerem. Akkor a hiphopzene szeretete volt a közös nevező. Ma már gyakorlatilag minden. Zenei előképzettség híján komputeren kezdtünk el számokat fabrikálni, mint sok más kortársunk. Először a rappelés volt, aztán jött a slam poetry. Vagyis inkább a spoken word, mert mi zenét is használunk a versek felolvasásakor, és csak ritkán versenyzünk más előadókkal. Nagyjából ez a különbség a slam és a spoken word között.

rap: Miről szól ez a műfaj?

ZP: A slam poetry a standup comedy, az irodalmi felolvasóest és a rapkoncertek határterületén meghúzódó műfaj,egy színpadi, verses vagy prózai előadás. Az előadók a közönségből választott zsűri előtt mérik össze a tudásukat. Zenét csak ritkán használnak, a szóbeliség dominál. Mivel a performansz gyakran alulról szerveződő, nyílt esemény, általában társadalomkritikus, hétköznapi véleményeknek ad hangot. A spoken word ezzel szemben egy olyan, (leggyakrabban) élőzenés verselőadás, amiben nincs versenyhelyzet, kizárólagos célja a műélvezet.

rap: Mit vársz mindettől?

ZP: Hogy miért csináljuk? Van-e társadalmi küldetéstudat? Esetleg cezarománia? Messiás-komplexus? Nincs. Csak a jó érzés vezérel. Élvezzük csinálni. Nem akarunk senkit megtéríteni, befolyásolni. Ha mégis sikerül, az mázli. Persze az szuper, ha a fiatalok a slam poetry segítségével közelebb kerülnek az iskolákban elég szárazon tálalt irodalomhoz.

rap: Hogyan készülnek a produkciók?

ZP: Van nekünk egy rapformációnk (Akkezdet Phiai), meg van ez a slam poetry/spoken word ügy. Ez két külön projekt. Mindkettőben mi magunk írjuk a saját szövegünket. Míg az Akkezdetben Süveg Márk készíti a zenét számítógépen, a verses estekre mindig más és más muzsikusokat hívunk el, hogy változatos legyen a felhozatal. Játszottunk már Balázs Elemérékkel, Szőke Szabolccsal (Makám, Kolinda, Hólyagcirkusz), a Transform Quintettel, a Sadanttel meg Sabák Péterrel és az Amoebával is.

rap: Milyen alkalmakkor léptek fel, és hol a legszívesebben?

ZP: A családiasabb klubkoncerteket kedvelem, de volt már nagyon jó fesztivál nagyszínpadán is. Ott nyilván reppeltünk.

rap: Mikor láthatunk benneteket legközelebb?

ZP: November 18-án, este nyolctól a Millenáris Fogadóban, A kezdet végzete című saját élőzenés versesttel. Több vidéki fellépés, valamint kisebb felolvasások, slamprodukciók várhatók még az év vége előtt. Szilveszterre óriási évadzáró bulit tervezünk. Minden jel arra mutat, hogy 2012 júniusában a MűPában lépünk majd színpadra.

rap: Milyennek látod Budapest kulturális életét?

ZP: Imádom a budapesti kultúrát, legyen az high-end vagy underground. A színházait, a mozijait, a múzeumait, a romkocsmáit. Megpróbálhatják eltaposni, megfojtani egy kanál vízben, de felesleges, mert úgysem fog sikerülni. A kedvenc környékem a hetedik kerület, az exgettó környéke. Gyönyörű és varázslatosan izgalmas hely.

rap: Az Akkezdet Phiain kívül mi érdekel?

ZP: Leginkább a vers és adráma. Jövőre, ha minden jól megy, elkészül egy verseskötet.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.