Koncert

Rod Stewart Budapesten

Zene

Noha a veterán énekesnek egy ideje már nincs új slágere, folyamatosan gondoskodik a szórakoztatásunkról: pár éve kiadott egy nagyszerű önéletrajzi könyvet, tavaly januárban sikeresen széttrollkodta a skót focikupa sorsolását, és persze turnézik. Hozzánk negyedszer látogatott el – most is kifogástalan zenekarral érkezett, amelyben hibátlanul játszik a szaxofonos, biztos kezű a billentyűs, és a vokalista csajok bármilyen tehetségkutató győztesét simán az asztal alá énekelnék. Sir Rod leopárdmintás zakóban lépett színpadra, hozzá passzoló leopárdmintás cipővel, a nézők pedig örömmel nyugtázhatták, hogy az este slágerek, a Celtic iránti rajongás (még a lábdobon is a glasgow-i csapat címere volt) és az önirónia jegyében telt el.

Stewart egy pillanatig sem vette komolyan magát, még akkor sem, amikor a Rhythm of My Heart alatt saját lovaggá ütését játszatta be a kivetítőn. A Downtown Traint úgy konferálta be, hogy az egyik legnagyobb élő dalszerző követte el, vagy­is ő, aztán röhögve jegyezte meg, hogy természetesen Tom Waitsre gondolt, majd még nagyobbat nevetett, amikor rájött, hogy nem is az a szám következik. A koncert első felében inkább a táncos dalok domináltak, így meglehetősen furán hatott, hogy csak ülőhelyeket adtak el. Ennek ellenére sokan kezdtek táncolni, amit viszont jó pár „üléspárti” vett zokon… Az akusztikus blokk elején maga a főhős is megkérte az elöl állókat, hogy üljenek le, mert a mögöttük lévők nem látnak semmit. Aztán a zenekar visszaállt sztenderd üzemmódba, és megint a pörgősebb darabok jöttek. A két zárószám az egyaránt diszkós Baby Jane, illetve a Da Ya Think I’m Sexy? volt, ami elég érdekes kérdés egy 73 éves embertől, de ezen az estén tényleg semmit nem kellett komolyan venni. Azt sem, hogy bő tucatnyi sláger kimaradt a műsorból, hiszen azt már senki nem várhatja el Rod Stewarttól, hogy ennyi idősen 4-5 órás koncerteket adjon.

Papp László Budapest Sportaréna, január 29.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.