mi a kotta?

Lenny, a csókos

  • mi a kotta
  • 2018. március 1.

Zene

Az FBI-nál 700 oldalas akta gyűlt össze róla, Nixon elnök szarházinak nevezte, az ő jellemzésére alkották meg a radical chic kifejezést, és Juhász Elődig bezárólag mindenkit megölelt és megcsókolt, akivel csak találkozott. Leonard Bernstein egyszerre volt imponáló láb- és csípőmunkájú, nagy karmester, jelentős és sokoldalú zeneszerző meg osztályon felüli bulvár­sztár, valamint talán minden idők legnagyobb zenei ismeretterjesztője, aki legalább kétnemzedéknyi magyar tévénézőhöz szólt Kálmán György hangján.

Az idén születési centenáriuma apropóján világszerte ünnepelt, művei és előadásai révén megidézett Lenny, akit a pápával való találkozása előtt állítólag barátilag figyelmeztettek arra, hogy ne az öreg­úr száját, hanem a gyűrűjét csókolja meg, most vasárnap a Müpában is egész napos rendezvénysorozat témája lesz. Az idei zeneszerző-maraton ugyanis Bernstein életművét állítja a középpontba délelőtt fél tizenegytől egészen este kilencig, amikor is a tíz éve életre hívott sorozat ötletgazdája és motorja, a Budapesti Fesztiválzenekar zárja majd a napot a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben: a West Side Story szimfonikus táncaival, valamint egy másik nagy amerikai, Gershwin szerzeményével, a Rhapsody in Blue-val. A maraton ugyanis Bernstein mellett a 20. és 21. századi amerikai zene többi kiválóságát is felvonultatja majd, Samuel Barbertől Steve Reichig. A zavarba ejtően változatos Bernstein-életműnek pedig a többi közt olyan alkotásai fognak sorra kerülni, mint az Óbudai Danubia Zenekar 15 órai koncertjén az I. szimfónia, a Szent Efrém Kórus fél kettes programján a Chichester Psalms, négytől pedig Philipp György rendezésében és zenei irányítása alatt az amerikai kertvárosi életet jelenetező, társadalomkritikus felhangú egyfelvonásos, a Trouble in Tahiti jut a Fesztivál Színház színpadára.

A Zeneakadémián jövő csütörtökön ígérkezik a legizgalmasabb koncert, amelynek főszereplője az 1962-ben alapított svájci kamarazenekar, a Camerata Bern együttese lesz (február 8., fél nyolc). Ők a 13 esztendős Mendelssohn zsengéjével, a máris 7. vonó­s­szimfóniával nyitják majd hangversenyüket, hogy végül Sosztakovics önnön sírfeliratának szánt 8. vonósnégyesét, pontosabban annak Rudolf Barshai által elkészített és szerzőileg jóváhagyott-megáldott Kamaraszimfónia-változatát játsszák el. E két kompozíció között pedig a hálás szólószerepet átengedik a mi Fülei Balázsunknak, aki előbb Bach, majd az önmagát és művészetét akkoriban lázasan formáló fiatal Liszt egy-egy művét fogja elzongorázni. Így aztán nekünk csakis a Liszt-darab címét említvén lesz majd okunk átkozódni, hiszen nem más, mint a hosszas vajúdással megszületett Malédiction lesz ez a mű.

Végezetül említsünk egy koncertet a Budapest Music Centerből, ahol is jövő pénteken indul útjára az Óbudai Danubia Zenekar Vivaldi-sorozata (február 9., hét óra). Eckhardt Gábor házigazda ezen az estén egészen Buenos Airesig elkalauzol majd bennünket, merthogy a programot Astor Piazzolla Négy évszak Buenos Airesben című Vivaldi-hommage-ának téli tétele fogja beszegni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.