mi a kotta?

Lenny, a csókos

  • mi a kotta
  • 2018. március 1.

Zene

Az FBI-nál 700 oldalas akta gyűlt össze róla, Nixon elnök szarházinak nevezte, az ő jellemzésére alkották meg a radical chic kifejezést, és Juhász Elődig bezárólag mindenkit megölelt és megcsókolt, akivel csak találkozott. Leonard Bernstein egyszerre volt imponáló láb- és csípőmunkájú, nagy karmester, jelentős és sokoldalú zeneszerző meg osztályon felüli bulvár­sztár, valamint talán minden idők legnagyobb zenei ismeretterjesztője, aki legalább kétnemzedéknyi magyar tévénézőhöz szólt Kálmán György hangján.

Az idén születési centenáriuma apropóján világszerte ünnepelt, művei és előadásai révén megidézett Lenny, akit a pápával való találkozása előtt állítólag barátilag figyelmeztettek arra, hogy ne az öreg­úr száját, hanem a gyűrűjét csókolja meg, most vasárnap a Müpában is egész napos rendezvénysorozat témája lesz. Az idei zeneszerző-maraton ugyanis Bernstein életművét állítja a középpontba délelőtt fél tizenegytől egészen este kilencig, amikor is a tíz éve életre hívott sorozat ötletgazdája és motorja, a Budapesti Fesztiválzenekar zárja majd a napot a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben: a West Side Story szimfonikus táncaival, valamint egy másik nagy amerikai, Gershwin szerzeményével, a Rhapsody in Blue-val. A maraton ugyanis Bernstein mellett a 20. és 21. századi amerikai zene többi kiválóságát is felvonultatja majd, Samuel Barbertől Steve Reichig. A zavarba ejtően változatos Bernstein-életműnek pedig a többi közt olyan alkotásai fognak sorra kerülni, mint az Óbudai Danubia Zenekar 15 órai koncertjén az I. szimfónia, a Szent Efrém Kórus fél kettes programján a Chichester Psalms, négytől pedig Philipp György rendezésében és zenei irányítása alatt az amerikai kertvárosi életet jelenetező, társadalomkritikus felhangú egyfelvonásos, a Trouble in Tahiti jut a Fesztivál Színház színpadára.

A Zeneakadémián jövő csütörtökön ígérkezik a legizgalmasabb koncert, amelynek főszereplője az 1962-ben alapított svájci kamarazenekar, a Camerata Bern együttese lesz (február 8., fél nyolc). Ők a 13 esztendős Mendelssohn zsengéjével, a máris 7. vonó­s­szimfóniával nyitják majd hangversenyüket, hogy végül Sosztakovics önnön sírfeliratának szánt 8. vonósnégyesét, pontosabban annak Rudolf Barshai által elkészített és szerzőileg jóváhagyott-megáldott Kamaraszimfónia-változatát játsszák el. E két kompozíció között pedig a hálás szólószerepet átengedik a mi Fülei Balázsunknak, aki előbb Bach, majd az önmagát és művészetét akkoriban lázasan formáló fiatal Liszt egy-egy művét fogja elzongorázni. Így aztán nekünk csakis a Liszt-darab címét említvén lesz majd okunk átkozódni, hiszen nem más, mint a hosszas vajúdással megszületett Malédiction lesz ez a mű.

Végezetül említsünk egy koncertet a Budapest Music Centerből, ahol is jövő pénteken indul útjára az Óbudai Danubia Zenekar Vivaldi-sorozata (február 9., hét óra). Eckhardt Gábor házigazda ezen az estén egészen Buenos Airesig elkalauzol majd bennünket, merthogy a programot Astor Piazzolla Négy évszak Buenos Airesben című Vivaldi-hommage-ának téli tétele fogja beszegni.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.