Rövidfilm: Madarak (Schilling Árpád: Határontúl)

  • - turcsányi -
  • 2004. október 14.

Zene

Három szkeccs, három hulló levél a szélben, három lassú érzés. De bármilyen lassú is, szinte észrevétlen elsuhan, még huszonkét percnek sem tûnik. Pedig amirõl szólna, az leginkább az örökkévalósággal mérhetõ. Hogy van-e menekvés, van-e hová menekülni - bárki, bármi elõl is. S e három epizód különösebb erõfeszítés nélkül tekinthetõ kerek egésznek: eleje, közepe, vége van, talán pont ebben a sorrendben. (Ugyanakkor az sem kizárható megfejtés, miszerint egy eleje és két vége van neki.) Az már sokkal nehezebben megválaszol-ható, hogy a dolog jelen formájában tekinthetõ-e filmnek. Akár csak "rövidfilmnek" is.

Három szkeccs, három hulló levél a szélben, három lassú érzés. De bármilyen lassú is, szinte észrevétlen elsuhan, még huszonkét percnek sem tûnik. Pedig amirõl szólna, az leginkább az örökkévalósággal mérhetõ. Hogy van-e menekvés, van-e hová menekülni - bárki, bármi elõl is. S e három epizód különösebb erõfeszítés nélkül tekinthetõ kerek egésznek: eleje, közepe, vége van, talán pont ebben a sorrendben. (Ugyanakkor az sem kizárható megfejtés, miszerint egy eleje és két vége van neki.) Az már sokkal nehezebben megválaszol-ható, hogy a dolog jelen formájában tekinthetõ-e filmnek. Akár csak "rövidfilmnek" is.

Három helyzetgyakorlat (melyekbõl a középsõ egyértelmûen egy színpadi jelenet, amin csak ront, amikor filmszerûsíteni próbálják) nyilván bizonyos szerencsés csillagállás alatt képes filmmé forrni, igen. Viszont szerintem az ilyet nem illik a csillagokra bízni...

Kies dombhajlat a szemhatár, minden gyönyörû zöld, alighanem a zöldhatár lehet... Vadul csiripelnek a madarak. A horizonton (dombra fel) két kis pont jelenik meg, menekülõk, nem túl nagy egyetértésben. Az egyik mintha épp meggondolná magát, visszaretten a sorsdöntõ pillanatban, fordulna vissza félútjábul, messze van tõlünk, a szemét nem látjuk, pedig azon se csodálkoznánk, ha kicsordulna belõle nyomban. De a bátrabb menekül ren-dületlen, mígnem lövés dördül... Ez csak a madarakat nem zavarja. A széles mezõben sehol egy fa, de még egy ág se, hát fölmerül a kérdés, hol a manóban parkol az a sok szószátyár madár, akit egy puskalövés sem riaszt el? Nincs más lehetõség, az érintetlen (érinthetetlen?) természet szimbólumai lehetnek, kik az emberi sorsoktól úgyszólván függetlenül léteznek, vagy csak annyi közük van hozzánk, hogy ezúton is jelzik, ti kis porszemek, a nyavalyáitokkal nem sok vizet zavartok. Ugyan, kérem!

Innen csak mászunk bele a didaxisba, urambocsá', a szájbarágásba. Ha akarom, menekülttábor, de inkább klosártanya a színpadi szín, egy tevékeny nincstelen kifoszt egy tehetetlen nincstelent, gondolom azért, mert minden kutyánál van alsóbb kutya. Meglehet, és?

S van, mikor a menekülõ megmenekül. Megint kinn vagyunk a zöldben, madarak ezerrel... egy szerencsésebb világ a határ másik oldalán, de nem nagyon hiányzunk nekik, legyünk bárkik is. Egy dicsõ forradalom megvert hõsei, egyszerû gazdasági menekülõk, nem kérnek belõlünk. Ott vannak rögtön a bejáratnál, kimosdatnak, megfésülnek, felruháznak, jobban is, mint szeretnénk. Aztán kilöknek, mehetünk megint isten hírivel...

Ismerõs gondolatok, keresetlen, túlságosan át nem gondolt elõadás. Csak néhány kósza érzület, ami megvolt már oly sokaknak, oly sokszor.

Schilling Árpád, a méltán sikeres színházcsináló mint filmcsináló két kudarc után e mûvével válaszúthoz érkezett... Csinálni, vagy...

- turcsányi -

Forgalmazza a Laokoon Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.