Három szkeccs, három hulló levél a szélben, három lassú érzés. De bármilyen lassú is, szinte észrevétlen elsuhan, még huszonkét percnek sem tûnik. Pedig amirõl szólna, az leginkább az örökkévalósággal mérhetõ. Hogy van-e menekvés, van-e hová menekülni - bárki, bármi elõl is. S e három epizód különösebb erõfeszítés nélkül tekinthetõ kerek egésznek: eleje, közepe, vége van, talán pont ebben a sorrendben. (Ugyanakkor az sem kizárható megfejtés, miszerint egy eleje és két vége van neki.) Az már sokkal nehezebben megválaszol-ható, hogy a dolog jelen formájában tekinthetõ-e filmnek. Akár csak "rövidfilmnek" is.
Három helyzetgyakorlat (melyekbõl a középsõ egyértelmûen egy színpadi jelenet, amin csak ront, amikor filmszerûsíteni próbálják) nyilván bizonyos szerencsés csillagállás alatt képes filmmé forrni, igen. Viszont szerintem az ilyet nem illik a csillagokra bízni...
Kies dombhajlat a szemhatár, minden gyönyörû zöld, alighanem a zöldhatár lehet... Vadul csiripelnek a madarak. A horizonton (dombra fel) két kis pont jelenik meg, menekülõk, nem túl nagy egyetértésben. Az egyik mintha épp meggondolná magát, visszaretten a sorsdöntõ pillanatban, fordulna vissza félútjábul, messze van tõlünk, a szemét nem látjuk, pedig azon se csodálkoznánk, ha kicsordulna belõle nyomban. De a bátrabb menekül ren-dületlen, mígnem lövés dördül... Ez csak a madarakat nem zavarja. A széles mezõben sehol egy fa, de még egy ág se, hát fölmerül a kérdés, hol a manóban parkol az a sok szószátyár madár, akit egy puskalövés sem riaszt el? Nincs más lehetõség, az érintetlen (érinthetetlen?) természet szimbólumai lehetnek, kik az emberi sorsoktól úgyszólván függetlenül léteznek, vagy csak annyi közük van hozzánk, hogy ezúton is jelzik, ti kis porszemek, a nyavalyáitokkal nem sok vizet zavartok. Ugyan, kérem!
Innen csak mászunk bele a didaxisba, urambocsá', a szájbarágásba. Ha akarom, menekülttábor, de inkább klosártanya a színpadi szín, egy tevékeny nincstelen kifoszt egy tehetetlen nincstelent, gondolom azért, mert minden kutyánál van alsóbb kutya. Meglehet, és?
S van, mikor a menekülõ megmenekül. Megint kinn vagyunk a zöldben, madarak ezerrel... egy szerencsésebb világ a határ másik oldalán, de nem nagyon hiányzunk nekik, legyünk bárkik is. Egy dicsõ forradalom megvert hõsei, egyszerû gazdasági menekülõk, nem kérnek belõlünk. Ott vannak rögtön a bejáratnál, kimosdatnak, megfésülnek, felruháznak, jobban is, mint szeretnénk. Aztán kilöknek, mehetünk megint isten hírivel...
Ismerõs gondolatok, keresetlen, túlságosan át nem gondolt elõadás. Csak néhány kósza érzület, ami megvolt már oly sokaknak, oly sokszor.
Schilling Árpád, a méltán sikeres színházcsináló mint filmcsináló két kudarc után e mûvével válaszúthoz érkezett... Csinálni, vagy...
- turcsányi -
Forgalmazza a Laokoon Film
