Ausztrália legalább a Radio Birdman aktív évei óta, vagyis immár közel 40 éve a varázslatos klubzenekarok keltetőtelepeként szolgál, de ezek a zenekarok az országhatáron túl (részben a nyugati piactól mért fizikai távolság okán is) csak a kontinens szubkulturális életére rácsavarodott kevesek radarján tünedeznek fel. A Royal Headache még szerencsésnek mondhatja magát: négy évvel ezelőtt az első lemezével legalább néhány nyugati lap (és persze a szemfülesebb blogok) kritikai rovatának apró betűs részéig el tudott vergődni, de a lelkes ajánlókat nem igazán sikerült aztán komolyabb meghívásokra váltania.
Pedig kiemelkedő zenekarról van szó – vagy még inkább egy kimagasló énekesről, akit egy jelentős energiákat életre hívni képes garázspunkzenekar kísér. A Shogun művésznévre hallgató dalnok tényleg kész csoda, aki több számban is napjaink legnagyobb fehér soulénekeseként tudja prezentálni önmagát. A kortárs neosoul-előadók szépen betanult vibratói és hatásvadász falzettbetétei helyett Shogun az alapokhoz visszatérve vallásos hittel vezeti elő minden egyes (szekuláris) szövegsorát, éppen úgy, ahogy mondjuk Otis Redding tette volt a 60-as évek közepén, ennyi pedig elég is ahhoz, hogy azonnal lefegyverezze a hallgatót. (Az pedig, hogy mindeközben a szabadidejükben foltos tréningnadrágban kakasviadalokra járó középkorú férfiak jellegzetes arcberendezését viseli, már tényleg csak a tajték a tortán.) Különben a Royal Headache e négy év alatt egyáltalán nem változott semmit, és ha van egy kis eszük a zenészeknek, a harmadik album kiadásáig sem fognak.
What’s Your Rupture, 2015