Lemez

Royal Headache: High

  • - greff -
  • 2015. szeptember 19.

Zene

Ausztrália legalább a Radio Birdman aktív évei óta, vagyis immár közel 40 éve a varázslatos klubzenekarok keltetőtelepeként szolgál, de ezek a zenekarok az országhatáron túl (részben a nyugati piactól mért fizikai távolság okán is) csak a kontinens szubkulturális életére rácsavarodott kevesek radarján tünedeznek fel. A Royal Headache még szerencsésnek mondhatja magát: négy évvel ezelőtt az első lemezével legalább néhány nyugati lap (és persze a szemfülesebb blogok) kritikai rovatának apró betűs részéig el tudott vergődni, de a lelkes ajánlókat nem igazán sikerült aztán komolyabb meghívásokra váltania.

Pedig kiemelkedő zenekarról van szó – vagy még inkább egy kimagasló énekesről, akit egy jelentős energiákat életre hívni képes garázspunkzenekar kísér. A Shogun művésznévre hallgató dalnok tényleg kész csoda, aki több számban is napjaink legnagyobb fehér soulénekeseként tudja prezentálni önmagát. A kortárs neosoul-előadók szépen betanult vibratói és hatásvadász falzettbetétei helyett Shogun az alapokhoz visszatérve vallásos hittel vezeti elő minden egyes (szekuláris) szövegsorát, éppen úgy, ahogy mondjuk Otis Redding tette volt a 60-as évek közepén, ennyi pedig elég is ahhoz, hogy azonnal lefegyverezze a hallgatót. (Az pedig, hogy mindeközben a szabadidejükben foltos tréningnadrágban kakasviadalokra járó középkorú férfiak ­jellegzetes arcberendezését viseli, már tényleg csak a tajték a tortán.) Különben a Royal Headache e négy év alatt egyáltalán nem változott semmit, és ha van egy kis eszük a zenészeknek, a harmadik album kiadásáig sem fognak.

 

What’s Your Rupture, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.