„Repin a böjti időszak elején találkozott utoljára Muszorgszkijjal. A jelekből ítélve igyekeznie kellett a szeretett ember arcképével: tisztában volt vele, hogy soha többé nem látják egymást. És lám, a szerencse kedvezett a portrénak: a böjt elején Muszorgszkij állapotában javulás mutatkozott; a beteg felfrissült, új erőre kapott, jókedvű lett, közeli felépülésében bizakodott, és új zenei munkákról ábrándozott, úgy vélte, még ott a kórházban munkához láthat. […] Repin mindössze négy napon át festhette az arcképet: március 2-án, 3-án, 4-én és 5-én; azután már a betegség újabb, végső szakasza következett. A munkát elég sok kényelmetlenség akadályozta: a művésznek még festőállványa sem volt, ezért egy asztalkánál helyezkedett el, szemben a kórházi karosszékben ülő zeneszerzővel. Muszorgszkij a képen zöld köntöst visel málnaszínű bársonyhajtókával és kézelővel, és kissé lehajtott fővel gondolataiba mélyed. Az arc vonásainak és kifejezésének hasonlósága döbbenetes. Muszorgszkij ismerősei kivétel nélkül el voltak ragadtatva a portrétól – annyira eleven, annyira hasonlít, oly hűen és egyszerűen idézi fel Muszorgszkij természetét, jellemét, külsejét.” A tekintélyes kritikus és bizalmas barát, Vlagyimir Sztaszov számolt be ekképp annak a nevezetes portrénak (lásd mellékelve) az elkészültéről, amely 1881-ben a Mogyeszt Muszorgszkij halála előtti állapotot rögzítette – valóban hű és döbbenetes módon. „Egészségét aláásta az alkohol, a »népköltők« átka” – írta a skót poétáról, Robert Burnsről Szerb Antal, s ez az átok sajna a narodnyik hajlamú zeneszerzőket is könnyen utolérhette, ahogyan ez Ilja Repin festményén is jól látható.
A portréján kollégája, Kjui kölcsönköntösét viselő Muszorgszkij (vagy ahogy ő magát és barátai őt emlegették: Muszorjányin) köztudomásúlag más képek kapcsán is az eszünkbe juthat. Így lesz ez vasárnap este, a Zempléni Fesztivál sárospataki záró koncertjén is, ahol a Budafoki Dohnányi Zenekar – Kodály Zoltán Háry János-szvitje után – az Egy kiállítás képeit játssza majd (Rákóczi-vár, augusztus 23., nyolc óra). E mű ihletője egy Viktor Hartmann nevű kortárs építész és képzőművész volt, s az ő képeit idézik Muszorgszkij ciklusának tételei, melyekhez azonban mi most Cakó Ferenc homokanimációit kapjuk majd vizuális segédanyag gyanánt.
A Zempléni Fesztivál utolsó előtti napján egy másik, tragikusan korán elhalt alkotó s egy ugyancsak páratlan életmű darabjai jutnak majd elénk Gyöngyösi Ivett tokaji szólókoncertjén (Zsinagóga, augusztus 22., hat óra). A köztévés Virtuózok révén országos ismertséget szerzett, nagy tehetségű fiatal zongoraművésznő ugyanis Chopin-programmal készül, s ha már e televíziós műsorfolyam szóba került, hát az itt fölfedezett és megkedvelt ifjú muzsikusok, köztük az említett Gyöngyösi Ivett s más nagy- és kiskamaszok, a Margitszigeten egy úgynevezett nyári nagykoncert tartamára újra elénk gyűlnek az új kenyér ünnepén (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, augusztus 20., nyolc óra). Tűzijáték előtt és után.
