Lemez

Schumann–Jost: A költő szerelme

  • - csk -
  • 2019. szeptember 1.

Zene

A két CD-t tartalmazó kiadvány egyik lemezén Schumann két dalciklusát (A költő szerelme, op. 48; Dalcsokor, op. 39) énekli Stella Doufexis (1968–2015) Daniel Heide zongorakíséretével, a másikon a korán elhunyt görög-német mezzoszoprán özvegye, Christian Jost 21. századi átdolgozásában és a közepes tenor, Peter Lodahl előadásában, a szerző által vezényelt Horenstein Ensemble kíséretével halljuk a Dichterliebét.

A két CD-t tartalmazó kiadvány egyik lemezén Schumann két dalciklusát (A költő szerelme, op. 48; Dalcsokor, op. 39) énekli Stella Doufexis (1968–2015) Daniel Heide zongorakíséretével, a másikon a korán elhunyt görög-német mezzoszoprán özvegye, Christian Jost 21. századi átdolgozásában és a közepes tenor, Peter Lodahl előadásában, a szerző által vezényelt Horenstein Ensemble kíséretével halljuk a Dichterliebét.

A kétlemezes album háromféle értelemben kudarc. Először is A költő szerelmét Heine és Schumann férfihangra és férfiszemélyiségre írta. A versek számos pontján teszi egyértelművé nyelvtan és szóhasználat, hogy egy férfi mondja el egy nő iránt érzett szerelme történetét. A férfi protagonista helyébe nőt állítani: ezt maga a mű nem engedi meg. Sajnálatos, de bármily szép volna, nem játszhat-énekelhet el mindenki mindent, mert a művészkedés kuncogásba fullad. Nagyobb baj, hogy Stella Doufexis hangja színtelen és átlagos, előadása pedig, bár artisztikus, súlytalan és érdektelen – említésre sem méltó a nagy elődöké mellett.

Christian Jost meghagyta az eredeti Schumann-dalok melódiavonalait, de körbemázolta azokat egy modern kamarazenei ensemble hangzásával és mérsékelten újszerű harmóniáival. Ez lehetne érdekes kísérlet, ha C. J. nem volna harmadosztályú zeneszerző. Így az egész a zseni remekművébe való gyerekes belepancsolás érzetét kelti. Több értelme lett volna, ha Jost újra megzenésíti a Schumann által hangokba öntött verseket, megmutatva, mit kezd a 21. század azzal, aminek 19. századi változatát már ismerjük.

Deutsche Grammophon, 2019

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.