A két CD-t tartalmazó kiadvány egyik lemezén Schumann két dalciklusát (A költő szerelme, op. 48; Dalcsokor, op. 39) énekli Stella Doufexis (1968–2015) Daniel Heide zongorakíséretével, a másikon a korán elhunyt görög-német mezzoszoprán özvegye, Christian Jost 21. századi átdolgozásában és a közepes tenor, Peter Lodahl előadásában, a szerző által vezényelt Horenstein Ensemble kíséretével halljuk a Dichterliebét.
A kétlemezes album háromféle értelemben kudarc. Először is A költő szerelmét Heine és Schumann férfihangra és férfiszemélyiségre írta. A versek számos pontján teszi egyértelművé nyelvtan és szóhasználat, hogy egy férfi mondja el egy nő iránt érzett szerelme történetét. A férfi protagonista helyébe nőt állítani: ezt maga a mű nem engedi meg. Sajnálatos, de bármily szép volna, nem játszhat-énekelhet el mindenki mindent, mert a művészkedés kuncogásba fullad. Nagyobb baj, hogy Stella Doufexis hangja színtelen és átlagos, előadása pedig, bár artisztikus, súlytalan és érdektelen – említésre sem méltó a nagy elődöké mellett.
Christian Jost meghagyta az eredeti Schumann-dalok melódiavonalait, de körbemázolta azokat egy modern kamarazenei ensemble hangzásával és mérsékelten újszerű harmóniáival. Ez lehetne érdekes kísérlet, ha C. J. nem volna harmadosztályú zeneszerző. Így az egész a zseni remekművébe való gyerekes belepancsolás érzetét kelti. Több értelme lett volna, ha Jost újra megzenésíti a Schumann által hangokba öntött verseket, megmutatva, mit kezd a 21. század azzal, aminek 19. századi változatát már ismerjük.
Deutsche Grammophon, 2019
