Lemez

Scissor Sisters: Magic Hour

  • - legát -
  • 2012. július 22.

Zene

Az amerikai ötös a nosztalgia mocsarából startolt, de a 1970-es évek sűrűjéből olyan ügyesen halászták elő az értékelhető motívumokat, hogy a hozott anyag ellenére is teljesen eredeti dolog került ki a kezük közül.

Talán még az sem túlzás, hogy a Scissor Sisters a 2000-es évek elejének legütősebb popprodukcióját hozta létre; első két lemezükön olyan ordas slágerek sorakoztak, mint az I Don't Feel Like Dancin' vagy a Comfortably Numb Bee Geesre hangszerelt változata.

A sikersorozatot hosszabb szünet követte: a zenekar csak tavalyelőtt hallatott ismét magáról a Night Workkel, ami a kedvező kritika és Lady Gaga ajánlása ellenére sem tudta újra az egekbe repíteni őket. A jó hír az, hogy az új albummal Jake Shears és társai leszálltak az időgépről, a rossz pedig, hogy helyette trendi, gyorskajaként fogyasztható slágerekkel álltak elő, amik persze kifogástalanok a maguk nemében, csak éppen a "maguk nemébennel" van a baj. Az efféle vegytiszta gépi hangzás mellé (a Keep Your Shoes On, a Best In Me vagy a Self Control című számokban) inkább a Nicki Minaj-típusú torz dívák, a rosszabb pillanatokban (Shady Love) pedig bármilyen 100+ kg súlyú, aranyfukszba és baseballsapkába öltöztetett konzumnigga illene, nem pedig egy olyan, eddig kifinomultnak hitt előadó, mint Jake Shears. És akkor még nem is beszéltünk a nagy slágerként beharangozott Only The Horses című rettenetről, ami akár tisztelgés is lehet az olyan kelet-európai dance- és house-előadók előtt, akiknek a nevére nem véletlenül nem emlékszik senki. A Scissor Sisters legnagyobb kereskedelmi sikere kapujában áll.

Universal, 2012

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.