Lemez

Scissor Sisters: Magic Hour

  • - legát -
  • 2012. július 22.

Zene

Az amerikai ötös a nosztalgia mocsarából startolt, de a 1970-es évek sűrűjéből olyan ügyesen halászták elő az értékelhető motívumokat, hogy a hozott anyag ellenére is teljesen eredeti dolog került ki a kezük közül.

Talán még az sem túlzás, hogy a Scissor Sisters a 2000-es évek elejének legütősebb popprodukcióját hozta létre; első két lemezükön olyan ordas slágerek sorakoztak, mint az I Don't Feel Like Dancin' vagy a Comfortably Numb Bee Geesre hangszerelt változata.

A sikersorozatot hosszabb szünet követte: a zenekar csak tavalyelőtt hallatott ismét magáról a Night Workkel, ami a kedvező kritika és Lady Gaga ajánlása ellenére sem tudta újra az egekbe repíteni őket. A jó hír az, hogy az új albummal Jake Shears és társai leszálltak az időgépről, a rossz pedig, hogy helyette trendi, gyorskajaként fogyasztható slágerekkel álltak elő, amik persze kifogástalanok a maguk nemében, csak éppen a "maguk nemébennel" van a baj. Az efféle vegytiszta gépi hangzás mellé (a Keep Your Shoes On, a Best In Me vagy a Self Control című számokban) inkább a Nicki Minaj-típusú torz dívák, a rosszabb pillanatokban (Shady Love) pedig bármilyen 100+ kg súlyú, aranyfukszba és baseballsapkába öltöztetett konzumnigga illene, nem pedig egy olyan, eddig kifinomultnak hitt előadó, mint Jake Shears. És akkor még nem is beszéltünk a nagy slágerként beharangozott Only The Horses című rettenetről, ami akár tisztelgés is lehet az olyan kelet-európai dance- és house-előadók előtt, akiknek a nevére nem véletlenül nem emlékszik senki. A Scissor Sisters legnagyobb kereskedelmi sikere kapujában áll.

Universal, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”