Lemez

Scissor Sisters: Magic Hour

  • - legát -
  • 2012. július 22.

Zene

Az amerikai ötös a nosztalgia mocsarából startolt, de a 1970-es évek sűrűjéből olyan ügyesen halászták elő az értékelhető motívumokat, hogy a hozott anyag ellenére is teljesen eredeti dolog került ki a kezük közül.

Talán még az sem túlzás, hogy a Scissor Sisters a 2000-es évek elejének legütősebb popprodukcióját hozta létre; első két lemezükön olyan ordas slágerek sorakoztak, mint az I Don't Feel Like Dancin' vagy a Comfortably Numb Bee Geesre hangszerelt változata.

A sikersorozatot hosszabb szünet követte: a zenekar csak tavalyelőtt hallatott ismét magáról a Night Workkel, ami a kedvező kritika és Lady Gaga ajánlása ellenére sem tudta újra az egekbe repíteni őket. A jó hír az, hogy az új albummal Jake Shears és társai leszálltak az időgépről, a rossz pedig, hogy helyette trendi, gyorskajaként fogyasztható slágerekkel álltak elő, amik persze kifogástalanok a maguk nemében, csak éppen a "maguk nemébennel" van a baj. Az efféle vegytiszta gépi hangzás mellé (a Keep Your Shoes On, a Best In Me vagy a Self Control című számokban) inkább a Nicki Minaj-típusú torz dívák, a rosszabb pillanatokban (Shady Love) pedig bármilyen 100+ kg súlyú, aranyfukszba és baseballsapkába öltöztetett konzumnigga illene, nem pedig egy olyan, eddig kifinomultnak hitt előadó, mint Jake Shears. És akkor még nem is beszéltünk a nagy slágerként beharangozott Only The Horses című rettenetről, ami akár tisztelgés is lehet az olyan kelet-európai dance- és house-előadók előtt, akiknek a nevére nem véletlenül nem emlékszik senki. A Scissor Sisters legnagyobb kereskedelmi sikere kapujában áll.

Universal, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”