Lemez

Scuba: Claustrophobia

  • Velkei Zoltán
  • 2015. május 9.

Zene

Scuba személye legalább annyira meghatározó a (poszt)dub­step/techno tengelyen, mint amennyire vitatott. Rengeteg fontos kiadvány, valamint a Hotflush kiadó és az onnan indított mozgalom garantálja kiemelt helyét az utóbbi tíz év elektronikus zenéjének történelmében, ugyanakkor viselkedése, jó pár nyilatkozata és több elhajlása a kommersz tánczene felé kikezdi érdemeit és hitelességét. Claustrophobia című új albuma három évvel követi a legutóbbi Personalityt, és nem csak az előbbiek miatt tekinthető vízválasztónak: a művész egy év kihagyással tér vissza, amelyet komoly egészségügyi okok miatt töltött távol mind a stúdiótól, mind a tánctértől.

A Claustrophobia személyes ihletettsége így nem meglepő, s a beszédes számcímek mellett (Why You Feel So Low, All I Think About Is Death) az érintett műfajokon sem érezni, hogy Scuba direktben követne bármilyen aktuális trendet. Jellegzetes hangzása – fakó-szürkés textúrái, mély basszusai és dallamban visszafogott, felszíni zajként funkcionáló elektronikái – most is markáns: a Why You Feel… erősen pumpáló, hipnotikus technója a zárás előtt robogó párjával (Black On Black) szépen dinamikus keretbe foglalja a lemezt, amely a köztes részekben a korábbiaknál többet időzik a ritmusok nélküli tartományokban. A Drift elnyújtott, kozmikus szintetizátorai vagy az All I Think… elmosódó, szomorú női énekhangja inkább a melankolikus londoni korszellemmel egyeztethető össze, semmint a berlini pörgéssel. Scuba legnagyobb lemeze továbbra is a 2010-es Triangulation marad, de nem kizárt, hogy a sorban ez követi.

Hotflush, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.