Lemez

Scuba: Claustrophobia

  • Velkei Zoltán
  • 2015. május 9.

Zene

Scuba személye legalább annyira meghatározó a (poszt)dub­step/techno tengelyen, mint amennyire vitatott. Rengeteg fontos kiadvány, valamint a Hotflush kiadó és az onnan indított mozgalom garantálja kiemelt helyét az utóbbi tíz év elektronikus zenéjének történelmében, ugyanakkor viselkedése, jó pár nyilatkozata és több elhajlása a kommersz tánczene felé kikezdi érdemeit és hitelességét. Claustrophobia című új albuma három évvel követi a legutóbbi Personalityt, és nem csak az előbbiek miatt tekinthető vízválasztónak: a művész egy év kihagyással tér vissza, amelyet komoly egészségügyi okok miatt töltött távol mind a stúdiótól, mind a tánctértől.

A Claustrophobia személyes ihletettsége így nem meglepő, s a beszédes számcímek mellett (Why You Feel So Low, All I Think About Is Death) az érintett műfajokon sem érezni, hogy Scuba direktben követne bármilyen aktuális trendet. Jellegzetes hangzása – fakó-szürkés textúrái, mély basszusai és dallamban visszafogott, felszíni zajként funkcionáló elektronikái – most is markáns: a Why You Feel… erősen pumpáló, hipnotikus technója a zárás előtt robogó párjával (Black On Black) szépen dinamikus keretbe foglalja a lemezt, amely a köztes részekben a korábbiaknál többet időzik a ritmusok nélküli tartományokban. A Drift elnyújtott, kozmikus szintetizátorai vagy az All I Think… elmosódó, szomorú női énekhangja inkább a melankolikus londoni korszellemmel egyeztethető össze, semmint a berlini pörgéssel. Scuba legnagyobb lemeze továbbra is a 2010-es Triangulation marad, de nem kizárt, hogy a sorban ez követi.

Hotflush, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."