Lemez

Scuba: Claustrophobia

  • Velkei Zoltán
  • 2015. május 9.

Zene

Scuba személye legalább annyira meghatározó a (poszt)dub­step/techno tengelyen, mint amennyire vitatott. Rengeteg fontos kiadvány, valamint a Hotflush kiadó és az onnan indított mozgalom garantálja kiemelt helyét az utóbbi tíz év elektronikus zenéjének történelmében, ugyanakkor viselkedése, jó pár nyilatkozata és több elhajlása a kommersz tánczene felé kikezdi érdemeit és hitelességét. Claustrophobia című új albuma három évvel követi a legutóbbi Personalityt, és nem csak az előbbiek miatt tekinthető vízválasztónak: a művész egy év kihagyással tér vissza, amelyet komoly egészségügyi okok miatt töltött távol mind a stúdiótól, mind a tánctértől.

A Claustrophobia személyes ihletettsége így nem meglepő, s a beszédes számcímek mellett (Why You Feel So Low, All I Think About Is Death) az érintett műfajokon sem érezni, hogy Scuba direktben követne bármilyen aktuális trendet. Jellegzetes hangzása – fakó-szürkés textúrái, mély basszusai és dallamban visszafogott, felszíni zajként funkcionáló elektronikái – most is markáns: a Why You Feel… erősen pumpáló, hipnotikus technója a zárás előtt robogó párjával (Black On Black) szépen dinamikus keretbe foglalja a lemezt, amely a köztes részekben a korábbiaknál többet időzik a ritmusok nélküli tartományokban. A Drift elnyújtott, kozmikus szintetizátorai vagy az All I Think… elmosódó, szomorú női énekhangja inkább a melankolikus londoni korszellemmel egyeztethető össze, semmint a berlini pörgéssel. Scuba legnagyobb lemeze továbbra is a 2010-es Triangulation marad, de nem kizárt, hogy a sorban ez követi.

Hotflush, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.