Interjú

„Semmilyen elvárás nincs”

Márton Dániel, Paál László, Zsirai András – Ricsárdgír

Zene

Úgy lettek mára az egyik legnépszerűbb magyar koncertzenekar, hogy kezdetben a barátaik sem voltak kíváncsiak rájuk. Tele vannak őrült ötletekkel, hamarosan kiadnak egy 100 dalt tartalmazó albumot. A csapat frontemberével, billentyűsével és basszusgitárosával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit szóltatok volna, ha valaki azt mondja nektek az alakulásotok után, hogy tíz évvel később megtöltitek az Akvárium nagytermét?

Márton Dániel: Azt, hogy valószínűleg nem jól látja a dolgokat, és egy picit buta. Semennyi esélyt nem adtunk volna erre, az első koncertünkön konkrétan senki nem volt, és utána is sokáig legfeljebb csak annyira nagyra törő célokat tűztünk ki, hogy évről évre valamivel nagyobb helyeken játszhassunk, mondjuk mindig kettővel több embernek.

Paál László: Maximumként azt tudtuk belőni, hogy felléphessünk az A38-on valakinek az előzenekaraként, este 7-kor. Végül a tetőteraszra viszonylag hamar, talán már 2012-ben eljutottunk, de a családtagjainkon kívül erre a koncertre se jött el senki. Még a barátaink sem.

Zsirai András: Emlékszem, hogy az elején még azt beszéltük egymás között, hogy soha nem fog eljönni ránk annyi ember Szentendrén, mint a Sajnosbatárra vagy a Presszó Tangó Libidóra, akik akkoriban telt házat csináltak a Barlangban. Ez 150–200 embert jelent, ami rengetegnek tűnt nekünk.

MN: Fel tudtátok dolgozni az azóta jött sikereket?

Márton Dániel: Még sosem ültünk le, hogy igazán őszintén megbeszéljük, mi is történt velünk. Amikor szóba kerül a téma, általában arra jutunk, hogy valószínűleg a szerencsén múlott. Azt gondoltuk, hogy ha érnek is majd bennünket sikerek ezzel a zenével és szöveggel, az semmiképp nem az lesz, hogy rengeteg ember jár a koncertjeinkre. Persze voltak kiugrási pontok, de egyikre sem számítottunk igazán. Mi sosem úgy álltunk a zenekarhoz, amikor megírtunk egy számot, hogy „na, ebből biztosan popsláger lesz”. A Mindenki boldog klipje volt az egyetlen, amelyikről sejtettük, hogy talán cikkezni fognak róla – a témája miatt. De például azt nem feltételeztük, hogy a Palvinbarbiról vagy az Ördögnóráról beszámol majd a bulvársajtó.

MN: A SzintisLaci című dalotok megjelenése mekkora fordulópont volt? Enélkül is itt tartanátok most?

Márton Dániel: Mindenképp dobott egy nagyot az ismertségünkön, bár már előtte is volt egy erős bázisunk, és telt házat csináltunk az Akvárium kistermében, a nagyterem viszont valószínűleg nem jött volna össze enélkül két évvel ezelőtt. Olyan emberekhez is eljutott a dal, akik egyébként teljesen másfajta zenéket hallgatnak. Egy részük meg is maradt, de sokan lemorzsolódtak, amikor rájöttek, hogy a többi számunk egyáltalán nem ilyen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.