Interjú

„Semmilyen elvárás nincs”

Márton Dániel, Paál László, Zsirai András – Ricsárdgír

Zene

Úgy lettek mára az egyik legnépszerűbb magyar koncertzenekar, hogy kezdetben a barátaik sem voltak kíváncsiak rájuk. Tele vannak őrült ötletekkel, hamarosan kiadnak egy 100 dalt tartalmazó albumot. A csapat frontemberével, billentyűsével és basszusgitárosával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit szóltatok volna, ha valaki azt mondja nektek az alakulásotok után, hogy tíz évvel később megtöltitek az Akvárium nagytermét?

Márton Dániel: Azt, hogy valószínűleg nem jól látja a dolgokat, és egy picit buta. Semennyi esélyt nem adtunk volna erre, az első koncertünkön konkrétan senki nem volt, és utána is sokáig legfeljebb csak annyira nagyra törő célokat tűztünk ki, hogy évről évre valamivel nagyobb helyeken játszhassunk, mondjuk mindig kettővel több embernek.

Paál László: Maximumként azt tudtuk belőni, hogy felléphessünk az A38-on valakinek az előzenekaraként, este 7-kor. Végül a tetőteraszra viszonylag hamar, talán már 2012-ben eljutottunk, de a családtagjainkon kívül erre a koncertre se jött el senki. Még a barátaink sem.

Zsirai András: Emlékszem, hogy az elején még azt beszéltük egymás között, hogy soha nem fog eljönni ránk annyi ember Szentendrén, mint a Sajnosbatárra vagy a Presszó Tangó Libidóra, akik akkoriban telt házat csináltak a Barlangban. Ez 150–200 embert jelent, ami rengetegnek tűnt nekünk.

MN: Fel tudtátok dolgozni az azóta jött sikereket?

Márton Dániel: Még sosem ültünk le, hogy igazán őszintén megbeszéljük, mi is történt velünk. Amikor szóba kerül a téma, általában arra jutunk, hogy valószínűleg a szerencsén múlott. Azt gondoltuk, hogy ha érnek is majd bennünket sikerek ezzel a zenével és szöveggel, az semmiképp nem az lesz, hogy rengeteg ember jár a koncertjeinkre. Persze voltak kiugrási pontok, de egyikre sem számítottunk igazán. Mi sosem úgy álltunk a zenekarhoz, amikor megírtunk egy számot, hogy „na, ebből biztosan popsláger lesz”. A Mindenki boldog klipje volt az egyetlen, amelyikről sejtettük, hogy talán cikkezni fognak róla – a témája miatt. De például azt nem feltételeztük, hogy a Palvinbarbiról vagy az Ördögnóráról beszámol majd a bulvársajtó.

MN: A SzintisLaci című dalotok megjelenése mekkora fordulópont volt? Enélkül is itt tartanátok most?

Márton Dániel: Mindenképp dobott egy nagyot az ismertségünkön, bár már előtte is volt egy erős bázisunk, és telt házat csináltunk az Akvárium kistermében, a nagyterem viszont valószínűleg nem jött volna össze enélkül két évvel ezelőtt. Olyan emberekhez is eljutott a dal, akik egyébként teljesen másfajta zenéket hallgatnak. Egy részük meg is maradt, de sokan lemorzsolódtak, amikor rájöttek, hogy a többi számunk egyáltalán nem ilyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?