Interjú

„Semmilyen elvárás nincs”

Márton Dániel, Paál László, Zsirai András – Ricsárdgír

Zene

Úgy lettek mára az egyik legnépszerűbb magyar koncertzenekar, hogy kezdetben a barátaik sem voltak kíváncsiak rájuk. Tele vannak őrült ötletekkel, hamarosan kiadnak egy 100 dalt tartalmazó albumot. A csapat frontemberével, billentyűsével és basszusgitárosával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit szóltatok volna, ha valaki azt mondja nektek az alakulásotok után, hogy tíz évvel később megtöltitek az Akvárium nagytermét?

Márton Dániel: Azt, hogy valószínűleg nem jól látja a dolgokat, és egy picit buta. Semennyi esélyt nem adtunk volna erre, az első koncertünkön konkrétan senki nem volt, és utána is sokáig legfeljebb csak annyira nagyra törő célokat tűztünk ki, hogy évről évre valamivel nagyobb helyeken játszhassunk, mondjuk mindig kettővel több embernek.

Paál László: Maximumként azt tudtuk belőni, hogy felléphessünk az A38-on valakinek az előzenekaraként, este 7-kor. Végül a tetőteraszra viszonylag hamar, talán már 2012-ben eljutottunk, de a családtagjainkon kívül erre a koncertre se jött el senki. Még a barátaink sem.

Zsirai András: Emlékszem, hogy az elején még azt beszéltük egymás között, hogy soha nem fog eljönni ránk annyi ember Szentendrén, mint a Sajnosbatárra vagy a Presszó Tangó Libidóra, akik akkoriban telt házat csináltak a Barlangban. Ez 150–200 embert jelent, ami rengetegnek tűnt nekünk.

MN: Fel tudtátok dolgozni az azóta jött sikereket?

Márton Dániel: Még sosem ültünk le, hogy igazán őszintén megbeszéljük, mi is történt velünk. Amikor szóba kerül a téma, általában arra jutunk, hogy valószínűleg a szerencsén múlott. Azt gondoltuk, hogy ha érnek is majd bennünket sikerek ezzel a zenével és szöveggel, az semmiképp nem az lesz, hogy rengeteg ember jár a koncertjeinkre. Persze voltak kiugrási pontok, de egyikre sem számítottunk igazán. Mi sosem úgy álltunk a zenekarhoz, amikor megírtunk egy számot, hogy „na, ebből biztosan popsláger lesz”. A Mindenki boldog klipje volt az egyetlen, amelyikről sejtettük, hogy talán cikkezni fognak róla – a témája miatt. De például azt nem feltételeztük, hogy a Palvinbarbiról vagy az Ördögnóráról beszámol majd a bulvársajtó.

MN: A SzintisLaci című dalotok megjelenése mekkora fordulópont volt? Enélkül is itt tartanátok most?

Márton Dániel: Mindenképp dobott egy nagyot az ismertségünkön, bár már előtte is volt egy erős bázisunk, és telt házat csináltunk az Akvárium kistermében, a nagyterem viszont valószínűleg nem jött volna össze enélkül két évvel ezelőtt. Olyan emberekhez is eljutott a dal, akik egyébként teljesen másfajta zenéket hallgatnak. Egy részük meg is maradt, de sokan lemorzsolódtak, amikor rájöttek, hogy a többi számunk egyáltalán nem ilyen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.