Lemez

Sharon Van Etten: Remind Me Tomorrow

  • - minek -
  • 2019. március 14.

Zene

Az utóbbi évtized egyik legizgalmasabb előadója, a New Jersey–Tennessee–New York vonalat (zeneileg is) végigjáró énekesnő-dalszerző igazi late bloomer, akit egyedi hangzásról árulkodó, házilagos készítésű felvételei és barkácsolt hanghordozói után fedeztek fel, bár azóta bőven bepótolta a késést. A Remind Me Tomorrow az ötödik albuma, és mindent megtalálni rajta, amiért szeretni szokták, sőt még annál is többet, ami nem kis részben a St. Vincenttel is dolgozó Jon Congleton producernek köszönhető. A korábbi akusztikus gitár-ének kombináció a múlté, a jellegzetes vokál is más, elsőre talán szokatlan audiokörnyezetben szólal meg, és ez a szokás szerint okosan összerakott, emlékezetes dalokon még egyet csavar: ahogy például a No One’s Easy to Love emlékezős történetmesélését becsomagolják egy kissé torzított szintetizátoros környezetbe, és ehhez társul még egy bitangul megküldött riff. A Memorial Day ehhez képest még a régi Tricky-repertoárba is beleférne a maga kitekert elektronikus hátterével és lüktető ritmusával, de a Comeback Kid markáns dobalappal kísért elektrorock döngölése, vagy a Hands fémes-experimentális hangkulisszába csomagolt szerelmes száma is remek darab. Halljuk a hajlékonyságában és változékonyságában is egyedi énekhangot, a gazdagon áradó melódiákat és a szokásos, érzelmi hullámvasútról tanúskodó strófákat és refréneket, de közben a friss, újraértelmezett és -formázott Van Etten-világ izgalmasabb, mint valaha.

Jagjaguwar, 2019

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”