Lemez

Sharon Van Etten: Remind Me Tomorrow

  • - minek -
  • 2019. március 14.

Zene

Az utóbbi évtized egyik legizgalmasabb előadója, a New Jersey–Tennessee–New York vonalat (zeneileg is) végigjáró énekesnő-dalszerző igazi late bloomer, akit egyedi hangzásról árulkodó, házilagos készítésű felvételei és barkácsolt hanghordozói után fedeztek fel, bár azóta bőven bepótolta a késést. A Remind Me Tomorrow az ötödik albuma, és mindent megtalálni rajta, amiért szeretni szokták, sőt még annál is többet, ami nem kis részben a St. Vincenttel is dolgozó Jon Congleton producernek köszönhető. A korábbi akusztikus gitár-ének kombináció a múlté, a jellegzetes vokál is más, elsőre talán szokatlan audiokörnyezetben szólal meg, és ez a szokás szerint okosan összerakott, emlékezetes dalokon még egyet csavar: ahogy például a No One’s Easy to Love emlékezős történetmesélését becsomagolják egy kissé torzított szintetizátoros környezetbe, és ehhez társul még egy bitangul megküldött riff. A Memorial Day ehhez képest még a régi Tricky-repertoárba is beleférne a maga kitekert elektronikus hátterével és lüktető ritmusával, de a Comeback Kid markáns dobalappal kísért elektrorock döngölése, vagy a Hands fémes-experimentális hangkulisszába csomagolt szerelmes száma is remek darab. Halljuk a hajlékonyságában és változékonyságában is egyedi énekhangot, a gazdagon áradó melódiákat és a szokásos, érzelmi hullámvasútról tanúskodó strófákat és refréneket, de közben a friss, újraértelmezett és -formázott Van Etten-világ izgalmasabb, mint valaha.

Jagjaguwar, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.